Aki tudja magáról hogy hozott magával kirívóan rossz karmát(ha van itt ilyen), ti hogy mertek bármit csinálni az életben, hogy mertek menni bárhova?

Kegyetlenül nehéz élet áll mögöttem, 70 éves vagyok.

Soha egy percig nem akartam véget vetni az életnek, mert ha véget vetek újra és újra megkapom ezeket a karmikus feladatokat.

És:

"...hogy mertek bármit csinálni az életben, hogy mertek menni bárhova?"

"Bármit csinálni" mindig kell, mert nem ülhetsz a kamrában a polcon mint egy befőtt és ha ki akarod küszöbölni a csorbát, akkor a "bármi csinálás" alatt igyekszel nem hibázni, hogy kipipálhassa a karma.

Hogy merek menni bárhová?

Ezt nem igazán értem!

A menéssel mi a gondod?

Félsz, hogy megnyílik a föld alattad, vagy a fejedre esik egy tégla?

És ha igen, akkor mi van?

Ez jelenti azt, hogy beteljesítetted a feladatot és vége a raklap szarnak.

Azzal, hogy otthon ülsz, és semmit nem próbálsz tenni, biztos, hogy nem is lesz semmi, és (ha ez a hit a valós) csak továbbviszed a mostani rosszat. Esélyt sem adva magadnak arra, hogy megtapasztalj bármit is.

Félreértés szerintem, hogy a "ledolgozás" mindenképp valami kemény munka, amiért pénzt sem kapsz. A "ledolgozás" az, hogy te ebben az életedben a bipolaritásoddal/depresszióddal küzdesz meg. Például az is lehet a karmád, hogy meg kell tanulnod segítséget kérni/elfogadni másoktól, például ebbe beletartozik, hogy elmész orvoshoz.

Karma=eredendő bűnösség?

Lehet ez a nagy félelmed generál mindent, nem tudsz elengedni. Jaj karmát csinalok, haj mi lesz. Ezt te csinálod magadnak. Engedd el a biztonság illuziójához való görcsös ragaszkodást!

Mint írták, a tétlenség, bezárkózás, az életed elvesztegetése is egy döntés, ami karmát okoz. Nincs olyan, hogy elbújhatsz az élet és a feladataid elől. Szembe kell nézni az okokkal és kijönni a rossz mintából. Személyiségzavarok tipikusan 2 éves kor előtt alakulnak ki, biztos van mit feldolgozni gyerekkorodból. De mindenkinek van. De felnőttként az ember onnan, hogy ezt felismeri, el kell jusson oda, hogy felelősséget vállal magáért és nem a múltba néz másokat hibáztatva meg szorong a jövőtől, hanem a jelenben cselekszik. A karma feladatot ad, nem kibúvót. Járj utána, hogy meg tudj bocsátani akár magadnak és megszeresd magadat. És ne elásd magad a félelembe, hanem élj a kapott lehetőségeiddel és tehetségeddel, hogy jóra fordítsd.

[link]

Pont erről szól Jézus példázata is. Akinek van és használja az életét, annak kamatozik, aki félelemből elássa, ami keveset kapott, az elveszíti azt is, aztán panaszkodhat tovább. Minimum annyi bátorságot muszáj hát gyüjteni, hogy segítséget kérj, ha másképp nem megy, de az csak az út eleje. De a nem döntés is döntés.