Kommunikált már valaki IGAZÁBÓL elhúnyt barátjával, családtagjával látón vagy bárkin keresztül?

Üdv.

14 vagyok, és pár hónapja néha rám tör a szomorúság, hogy a 42 éves anyukám már nem sokáig lesz velem. úgy érzem, hogy az a (remélem minimum) 40 év is olyan gyorsan elfog repülni, hogy nem fogom kibírni ha megtörténik.

Túlvilág? kiskoromban szentül hittem, hogy van, mostanra már kételkedem. Egyébként hívő vagyok, de nem annyira... Templomba nem sűrűn járok, nem gyónok... Nem szokásom imádkozni se. Néha azt gondolom h ha majd egyszer meghalok, akkor majd nem a mennyországba, társaságba kerülök, hanem egy légüres korom fekete galaxis méretű térben lebegve ,,élek" majd az örökkévalóságig. Ez elszomorít, ugyanis ez tényleg kibírhatatlan volna. De próbálok nem gondolni ezekre, és nem a mának élek, nem a holnapnak.

Mostohaapam halalanak ejszakajan szolt hozzam almomban. (Evekig nem beszeltunk, egyszer lattam halala elott 2-3 honappal...) Elmondta, mit tart szamomra a helyes lepeseknek, mit akart, hogy csinaljak az eletemmel, es teljesen eletszeru helyzetben mzutatkozott meg, ahogyan en ot szerettem.

Amikor felebredtem, legyintettem, hogy "ahh, hulye alom", aztan jott anyutol a telefon, hogy meghalt ejjel...

Tolem igy bucsuzott el, es tudom, hogy o is ott fog engem varni a halalos oramon, amikor atlepek az elok vilagabol a lelkek vilagaba.

Nem bolygatnam sosem, hiszen nagyjabol tudom, mit akart, es tartozom neki annyival, hogy legalabb megprobalom azt, amit mondott.