Mi lehet ez; mitől van ez, hogy már semmiben nem lelem a nyugalmam a békém?

Állást keresek jelenleg, de talán ez mellékes.

Már jó régóta van ez, mármint ez az állapot, hogy semmi sem ad megnyugvást max egy jó könyv vagy az alvás!

Kiégetnek érzem magam, rendkívül fáradtnak. (Az állásinterjún is megaláznak legtöbbször...)

Szerelem nem vigasztal, viszonzatlan szerelmeim voltak. Igazság szerint a sikertelenség és a fájdalom együttérzővé és szociálisan érzékennyé tett.

De úgy különösebben, nem érdekel az élet. Szeretnék dolgozni de ha meg ott vagyok rabszolgának érzem magam. Semmi se jó. Olyan elrontottnak érzem ezt a világot.

Megvilágosodtam, vagy mi ez? Nem értem. Ha dolgozok is ha nem monotonan telnek a napjaim, semmi érdekesség nincs benne. Nagyon unom.

Gyakran azt érzem ennek így semmi értelme. Az idő csak teleik és telik de nem változik semmi kint nyugaton is és itthon is, minden egyre rosszabb lesz, csak a mértéke a különbség.

Kiábrándultam minden hobbimból, vagyis a legtöbből. A nap fénypontja az alvás.