Miért csak a szenvedés az egyetlen módja, hogy a lélek fejlődjön? Nem túl barbár, elvalult tanítási módszer ez egy 5 dimenziós világ tanítóitól?
Ezt a kérdést én is figyelőbe teszem..
Mert nàlam is akkor alakultak ki képességek mikor àtvertek kihasznàltak magamra hagytak és leértékeltem magam..
Az ember a jó dolgokból is képes lenne tanulni(nem a lélek, az ember, a halandó). De a jó dolgokat az ember élvezi, átadja magát nekik, és szeretné, ha megismétlődnének. Végül elmerül az élvezetekben, anélkül, hogy bármit is leszűrt volna belőle. A rossz dolgokból az emberek hajlamosabbak tanulni valamit, mert azt el akarják kerülni, a szenvedést le akarják csökkenteni, és le akarják rövidíteni.
Persze nem azért szenvedsz, hogy hajlandóbb legyél tanulni. Azért vagy hajlandó tanulni, mert szenvedsz. A jóból viszont kevesen hajlandók tanulni. Egyiket sem vágja hozzád az élet, vagy valami felsőbb lények. Ezek együtt járnak az életeddel.
Az nem valós, hogy a körfolyamat ok nélkül indult el. Egyszer volt oka. Ki tudja mikor. És azóta az egyén nem tudott belőle kiszállni. Sőt, többnyire halmozta is. Ok nélkül semmi sem történik. Általunk ismeretlen okból igen.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!