Más is érzi azt, hogy egyre kevésbé akar ezen a síkon tartózkodni?
Nagyon úgy érzem hogy én már, nem akarok ide tartozni. Nem tudok MÁR! - ide tartozni. Én tisztában vagyok vele hogy a halál után megy minden tovább, mert volt testen kívüli élményem és bazalt szilárdságú szkeptikusokat is láttam meginogni a sok tény előtt és itt orvos-pszhihológus doktorokról beszélek.
Úgy érzem közel 30 éves koromra kijártam az "élet iskoláját". Kiégtem. A testiségben és a szellemi útkeresésben egyaránt, igaz más más időben. Nem voltam szent de rossz ember sem voltam, és félreértés ne essen, nem akarok meghalni, csak egyre jobban nem érzem magaménak ezt a világot. És itt most beszélhetnék az elhatalmasodó konszernekről, titkos megbeszélésekről stb. de nem emiatt. Valahogy zsigerileg beleuntam itt mindenbe. Az ivásba, nőkbe, emberekbe, helyekbe, kultúrába - s most ez a háború is. Ez tette be nálam végleg. Valahogy úgy érzem nálam lezárult egy korszak, úgy érzem ez az utolsó életem itt, ezen a földön. Más si érez valami hasonlót? (Amúgy a Bibor kör féle Saint-Germain vonalat követem)
Most megy az elválasztódás, nemsokára aratás lesz.
Látványosan, nem ilyen láthatatlan módon!
Ez még csak az előjáték!
Megy a picsogás a celebek részéről, hogy milyen nehéz volt ez a 3 év, amikor mindenük megvolt.
Akik már a 18 fokért picsognak, fogalmuk sincs, hogy lehet ennél sokkal rosszabb. Csak menjünk vissza a 20. századba.
Abba az életszínvonalba is simán bekattannának!
Pontosan, ahpgy leírtad. Próbáltam filozófiákat, vallásokat keresni, de egyik se "nekem való", mindben van valami olyan, általam feleslegesnek tartott nézet vayg gyakorlat, ami mellett nem tudok elmenni és nem tudok kapcsolódni hozzá, amiktől felesleges külsőségnek tűnik az egész. Próbáltam meditációkat (már amennyire elérhetőek számomra), hogy hátha segít elviselni ezt a téblábolást, de nem. Csak a hitem csökkent mindenben/mindegyikben.
Végig kell szenvedni, és ennyi. Jobbat nem tudok sajnos.
13. Valószínűleg olyan fázisban tart a fejlődésed, hogy ezen át kell menni.
Ha sikerül, akkor újra megtalálod a napos oldalt, de ez kemény munka, legfőképpen kitartás és türelem. Itt jönnek azok a próbák, amiket ha nem bírsz, tönkremehetsz. Úgyhogy ezen csak az idő és a türelem segít.
Halott a világ! Halottak vagytok ti mind, kik a halál völgyében jártok!
🧟♂️⚰️🧟♀️
#14
"Itt jönnek azok a próbák, amiket ha nem bírsz, tönkremehetsz. Úgyhogy ezen csak az idő és a türelem segít."
Ez nagyon jól hangzik. Ja nem...
És honnan tudhatom hogy ha ezen túlleszek majd jólesz?
Tapasztalatom alapján akkor lesz valami új amin "át kell esni", hogy na még ezt, meg na még ezt, és majd az után egy negyedik dolgot stb.
És ezt meddig? És legfőképp miért? Az egész semmiről nem szól. Ha kitalálom , hogy miről szól az csak a saját kitalációm. Ugyanúgy ahogy a vallások is. Valaki tapasztalt valami spiritualisat egyszer, es tovabbadta, ki hogy értette meg fordította, úgy maradt fenn. Az igazságot meg soha senki nem tudhatja, max ha saját maga rájön, csak ugye khm...khmm...Honnan? Hogyan? Szerintme le vagyunk árnyékolva. Aki meg leszületik és ilyne nagy spiri valaki, az szerintem eleve valami olyan indítóprogrammal születik. A többitől az infó el van zárva, nehogy tudja hogy mi a pálya.
De azért a karma "követeli", hogy úgy viselkedjünk mintha már tudnánk. Mert ugye csak mi fogjuk meginni a levét ha nem, es ennek elég motivációnak kéne lennie. Nagyon fair.
Nem tudom, én mielőtt autóba ülök, egyrészt megtanultam vezetni, másrészt megvan, hova akarok menni, harmadrészt ha nincs is lefixalva az út legalabb tudom milyne lehetseges útvonalak vannak.
Ezzel szemben az élet kb olyannak tűnik mintha jogsi es midnen elözetes tudás nelkül beúltetnének az autóba, hogy menjé' oszt vezessé', azt se tudod hova menjél, így az a kerdes mar fel se merül merre, de ezek nem is zavarnak, mert le vagy kötve azzal, hogy hogy a fenébe kell vezetni. Nesze neked mélyvíz!
De mindegy, azért remélem neked lesz igazad!
17. A saját tapasztalataim és mások véleménye alapján azt tudom mondani, hogy a fejlődésnek szakaszai vannak, de mindenkinek másként van leosztva a karmájától és az életfeladatától függően. Akiket most a tenyerén hordoz az Isten, azok még bőven a tudatlanság állapotában vannak. Akiknek megvan mindenük és látszólag mindenki szereti őket, azok egy olyan fejlődési szinten vannak, ahol még nincsenek nagy követelmények, nincsenek komolyabb próbák. Vagy nagyon materiálisak, istentagadók és még nem érintette meg őket a mulandóság szele, vagy még nagyon az elején járnak a vallási, spirituális utaknak. Mivel a lelkük zsenge, nem fognak rögtön rájuk pirítani, nem fogják őket beállítani a szűk ösvényre. Úgy fognak bánni velük, mint a kisbabákkal, mert ők még nem tudják mi az a szenvedés. Még alszanak, még jól érzik magukat. A jólétük azonban csak kegyelmi állapot. Tudatlanságukban azt hiszik, hogy ez a helyes út és mindig így fog maradni. Komolyabb kihívások közepette nem bírnák, rögtön kiszállnának a földi síkról, öntudatlanul vagy tudatosan elkövetett öngyilkossággal. (Megteremtenék vagy bevonzanák maguknak a saját halálukat.) Van akinek megadatik egy ilyen kegyelemteljes élet, de ettől még nem lesz se erős, se tudatos, se fejlett lélek. A fejlett lélek ereje a tudatosságában és a kihívások elviselésében látszik. Minél több konfliktust old fel magában, annál érettebb. Mivel nem rezonál a kollektívával, nehezebb beilleszkednie, de ettől még megtalálhatja a saját miliőjét, csak sokkal nehezebben. Ha egy ilyen lélek nehéz életet kap, az további hatalmas lehetőség a fejlődésre. Egy adott ponton viszont megvan a veszélye, hogy nem bírja és kiszállhat a földi síkról. Itt kell nagyon észnél lenni és a lelkével jelen lenni (lélekjelenlét). Mindenkinek az életében több lehetséges halál időpont van. De ha úgy dönt, hogy fejlődni szeretne, akkor a leglehetetlenebb helyzetből is tovább rugdossák. Ezt nevezik csodának. Ha igazán bele van állítva a keskeny útba és megreccsen, ott két lehetősége adódik: vagy meghal vagy újjászületik. Tehát vagy elveszíti ezt az életét vagy egy hatalmas átalakuláson megy keresztül. Így jut ki a legmélyebb sötétségből a legragyogóbb fényre.
Aki nem tud kapcsolódni a fényhez, az a halál által próbálja meg.
Az ember természete olyan, hogyha elveszik tőle az energiát, abba beleőrül vagy meghal. Kérdezem én, hogy most mit történik?
Ami most a jelen korunkban zajlik, az a fény elsötétedése látszólag, mert a bolygó rezgésszintje meg növekszik. Ezért halljuk egyre több embertől, hogy vissza a természethez, mert azt még nem tették teljesen tönkre, véleményem szerint nem is tudják. De aki a széles úthoz kapcsolódik, az majdnem biztos a halálba vezető út. Külső kapaszkodó meg egyre inkább nem lesz, szóval valami mást kell kitalálni. A bizalmat nem lehet olyan emberek kezébe helyezni, akik a bukásunkat és a pusztulásunkat akarják. Aki nem kapcsolódik a természethez vagy a saját természetéhez, annak a tartózkodási ideje lejár ezen a Földön. Mivel sokan a csordaszellemben, az anyagiak hajszolásában és a helytartók kiszolgálásában látják a saját megmenekülésüket, ők nagyobb eséllyel lesznek károsultak az elkövetkező időkben.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!