Kutyusunkat egy messze levő városból hoztuk kiskorába. Ez miért lehet? többi lent

Nekem nemrég meghalt a kutyusom 9 év után betegségben 2 hét alatt ment el, és igencsak erős kapcsolat volt köztünk, a szívem szakadt meg akkor, élni se akartam tovàbb. Ezt követően nèzegettünk kölyköket (bàr nem tudom mi indított el ezen az úton) ès mi 500kmről hoztuk el a mostani kutyánkat. Volt közelebb is akármennyi ugyanolyan fajta kutyus, de meglàttam a fotóját és éreztem ő kell nekem. A sztorihoz hozzátartozik hogy mire felhívtuk az embert azt mondta már 3an mennek megnézni. Felhívattam a férjemmel is, hátha neki mást mondanak.. de neki is ezt mondták, hogy màr 4en jelentkeztek érte és be akarják tartani a sorrendet. Leghamarabb hétfőn tudnak válaszolni elvitték-e a kutyust. -ez csütörtökön volt.

Szombat este csörgött a telefonom, hogy lemondták, visszamondták, nem őt választottàk és én vagyok a 4. A sorban , szeretném-e a kölyköt? Azonnal indultunk érte. Éjszaka hoztuk haza.

Azóta már fèl éves, nagyon sokszor csak leül rámteszi a fejét és néz a szemembe. Csendben csak néz, nagyon mélyen..mintha látna bennem valamit…. A szeme színe/tekintete pont olyan, mint a halott kutyusomé volt.

Ezt a történetet azért írtam le neked, hogy hátha találsz összefüggést, a következtetés persze rajtad áll.🦋

#11

Ennek erős suggestive szaga van, szóval nyilván nem azért írtad le, hogy ő találjon valamit.

Na bej!

Rossz nevelés, a kutya olyan amilyenné a gazdája teszi.

A korrekcióért is a gazdája a felelős.

Ezt a kérdést at kell tenni az állatos témába, ott tobb lesz a hasznos válasz.

A new age romatika ebben nem fog segíteni.