Miért mondja sok tanítás, hogy térjünk vissza a jelenbe, és csak a most a fontos meg hasonlók, mikor azzal nem lesz jobb, sőt, csak rosszabb lesz?

"olyan mintha kiüresednél teljesen és nem lenne már semmi"

Én nem ezt tapasztalom. A jelenben van az, ami megjelent és létező és az a jelen, és van ami nem jelent meg.

Ha visszatérek a jelenbe akkor csak ezzel szembesülök, hogy valami már determinálódott, el van döntve, bele van masszírozva az anyagba.

Ellenkező esetben - a nem-jelenben - ehhez pluszba jön a végtelen lehetőségek tárháza minden irányban, előre hátra vissza stb.

Miért korlátozzam le a figyelmem erről? Ez olyan mintha leszakítanék valamiből egy darabot és csak arra figyelnék, a többi meg mindegy.