Milyen volt, ha volt életedben az a spirituális, karmikus, megmagyarázhatatlan kapcsolat, ami megváltoztatta az életedet?

Hasonló van/volt most. Személyesen nem találkoztunk, és talán jobb is, mert így is felforgattuk mindkettőnk jól berendezett életét azzal, hogy alig két hét alatt egymásba szerettünk. Csak épp nekem élettársam, neki várandós felesége van. Folyamatosan beszélgettünk, játszottunk együtt, két hétig élvezhettük a felhőtlen szerelem érzését, mikor minden elromlott. Párjaink tudják, mi történt, még ha csak online is. És végig az volt, és most is az van, hogy össze vagyunk kapcsolódva. Két nap lemaradással ugyanazokat az érzéseket élem át, amiket ő, és ez már az elejétől így van. Két nappal hamarabb érezte, hogy több ez mint barátság, két nappal korábban jött rá, hogy szeret engem, jelen helyzetben, mikor próbálunk barátokként működni, ugyanazokon az érzelmi hullámokon megyünk keresztül - két nap eltéréssel. Ilyenformán picit van időm felkészülni, hogy mit fogok érezni, mert elég, ha megfigyelem a felém tanúsított viselkedését (most épp két könnyebb napra számíthatok). Mindezek mellett a közeli baráti, majd szerelmi szakaszban éreztük egymást valós időben is, ha a beszélgetés közben a másiknak bármilyen bántó gondolata támadt, vagy elöntötte szerelem érzése vagy a szexuális vágy, azonnal tudtuk, szavak nélkül. Ez mondjuk a kommunikációnk lecsökkentésével sajnos eléggé elhalványult, de pár napja még jelen volt. Mikor elkezdtünk jobban beszélgetni az elején, pont szabin voltam egy hétig, és azóta van az, hogy nem eszem, alig alszom, egyszerűen nem kell, nem kívánom az ételt és megelégszem 5-6 óra alvással is.

Azt hiszem, az én kapcsolatom menthetetlen, ő viszont küzd a sajátjáért. Ebben is hullámzó érzéseket vettem észre, írta legutóbb, hogy néha úgy érzi, menni fog a házasságuk rendbetétele, máskor azt, hogy esélytelen (észre is vettem, hogy olyankor picit közelebb kerül hozzám). Ugyanígy, csak két nappal lemaradva, én is ilyen hullámokat élek meg, hogy egyik napon belehalok, hogy nem lehetünk együtt, másnap meg úgy érzem, hogy csak barátként szeretem és őszintén tudom azt mondani, hogy nagyon szeretném, ha sikerülne nekik rendbe hozni a dolgot. Nagyon durva és érzelmileg kimerítő, de jelenleg úgy néz ki, hogy nem tudjuk elengedni egymást, próbálunk egy baráti viszonyt kialakítani, több-kevesebb sikerrel. De attól tartok, előbb-utóbb ezt szükségszerűen el fogjuk rontani és véget ér. Abban viszont nem vagyok biztos, hogy végleg, vagy csak egy picit hosszabb időre.

3 részvétem, nem lehet könnyű. Viszont én a helyedben keresnék inkább egy 3. férfit társnak. Te szívhatod meg a legjobban ezt a felállást.

Amúgy belém is belém szerettek 2x nős férfiak, és nekem is keltetett ez némi érzelmi hullámverést. De mindkétszer "halottnak tettem magam" és igy elült a dolog, és azt érzem mindkettőről, hogy hálásak ezért.

4. köszönöm, bár én nem félek a fájdalomtól. Tudom, hogy ha akartam volna, már rég letilthattam volna minden létező helyen, hogy ne is lássam, de nem tettem, tényleg a minimum, amit érzek iránta, hogy szeretem mint embert és a legjobbat akarom neki, és tudom, hogy ezzel ő is így van. Többször felajánlotta már, hogy eltűnik, ha kérem, ha azzal nekem könnyebb lenne.

Nem kerestem társat, hiába jéghideg a kapcsolatom már hónapok óta, és most sem keresek, elég nekem az a kavarodás, ami az utóbbi másfél hónapban körülvett. :) Ha rászánom magam vagy párom úgy dönt, hogy mégsem képes megbocsátani nekem, akkor sem kell senki, erre a férfira pedig hiába várnék, úgy érzem, legalábbis jelen helyzetben. Talán évek múlva, ha összetalálkoznánk újra, de mint írtam, ebben nem vagyok biztos.

A legnagyobb hatással rám ez a lelki kötelék van/volt, ez a kicsit megkésett szinkronicitás, az egymás lelki rezdüléseinek érzése, ami nem lehet véletlen. Egyébként egy nagyon jó ember, és sosem gondolta volna, hogy megtörténhet vele ilyen, hogy nem a felesége az első szempont ez életében, önmagánál is előbbre való.

4 vagyok. Még annyit tennék hozzá, hogy rám is mindkét pasi akkor figyelt fel, mikor terhes volt a felesége. Gondolom van egy szexmentes, vagy legalábbis problémás időszak.

Nem akarom offolni az eredeti kérdést, sem a Te életedbe beleszólni. Csak úgy éreztem, hogy ezt muszáj elmondanom.

Szexmentesnek nem szexmentes a kapcsolatuk, sőt, ezt tudom. :) De már a terhesség előtt sem voltak rendben a dolgaik, mint ahogy az én kapcsolatom sem volt rendben már jóval ezen "találkozás" előtt.

Mindazonáltal nagyon sokat adtunk egymásnak (azon kívül, ami nyilvánvalóan hiányzik mindkettőnk kapcsolatából, a törődés, odafigyelés, stb.). Pl. azt észrevettük, hogy együtt sokkal erősebbnek érezzük magunkat, kb. ilyen Bonnie és Cylde effektus, hogy szembeszállnánk a világgal is, ha tudjuk, hogy a másik mellettünk áll :) Nem mellesleg valahogy visszahozta nekem azt a spirituális énem, azt a mágust, amit évekkel ezelőtt elveszítettem, pedig nem is nagyon beszéltünk ilyen témában semmit. És erősebbnek érzem most ezt a részem, mint valaha, szóval bármi is lesz a vége, én hálás vagyok neki, hogy belépett az életembe.

Kismama fórumokon közelebbit tudnak mondani (talán), hogy konkrétan mi szokott/tud lenni a gond. Én csak azt tudom, hogy ez jellemző.

Amit írtam, azt elsősorban arra értem, hogy nagyon csúnyán meg lehet sérülni akkor is, ha végül visszamegy a családjahoz, és akkor is, ha téged választana. De látom, hogy ezeket tudod magadtól is.

A szerelem, meg a különleges kaocsolatok teljesen valid, csak legyen kezedben az életed.

Amúgy tudom jól miről beszélsz, mert nekem is van pár ilyen esetem,olyan emberek akik nagyon sokat adtak, mindennapos a hatásuk, de ők maguk nem részei a mindennapjaimnak fizikailag.

Nekem is vannak köztük szerelmek. Is ;)

Mint írtam, a probléma korábbi, mint ez a terhesség. A férfi tudja, hogy melyik pont volt az, amikor megtört köztük valami, de ezt nem szeretném itt közölni, a lényeg az, hogy olyan dolog volt, amiről és ami ellen igazából egyikük sem tehetett, mégis tudatosan vagy tudat alatt éket vert közéjük. Ki AKAR tartani a felesége mellett akkor is, ha nem könnyű, akkor is, ha sokszor az érzelmeivel hadban áll, és én csodálom ezért. Tisztában vagyok azzal is, hogy ha valamilyen ok folytán engem választana (ami valószínűtlen és sosem kérném tőle), akkor sem tudna boldog lenni, nem tudná magának megbocsátani, hogy elhagyta a feleségét és a gyerekét, és ez rányomná a bélyegét a mi esetleges kapcsolatunkra is.

Tisztában vagyok én sok mindennel, sokkal többet tudok, mint amennyit akár neki is elmondok. :) Főleg azért is nem mondom, hogy megfigyelhessem a dolgokat, nem akarom, hogy visszafogja magát a tudattól, hogy figyelve van. Nem kell félreérteni, csak a felém tanúsított viselkedéséről van szó, nem nyomozok utána, ha bármit tudni akarnék, elég lenne megkérdeznem. De azt pl. nem tudja, hogy tudom, hogy sokkal többször kapom azon, hogy figyel, mint amennyiről tudomása van. :)