Gondolkodtatok már azon, mivan, ha életünk megkezdése előtt mi magunk már ismerjük életünk történetét, választhatunk, hogy hova szülessünk, stb?

A halalunk utan valoban szamot kell adnunk a foldi sikon toltott cselekedeteinkrol, amit majd ertekelnek.

aztan vannak dolgok, amiken "javitani" kell, mint lelki hianyossag, akkor ez lesz az a feladat, amiert ujra testet oltunk /szuletes/ es ujra tanulunk, tapasztalunk, s kozben fejlodunk.

A jovonk a jelenlegi eletunk karmaja lesz, tehat ha negativ, akkor negetiv, ha pozitivak, akkor pozitiv.

En igy tudom elfogadni, es hiszek is Benne. Termeszetesen tiszteletben tartom a szellemi torvenyeket es igyekszem ugy elni, hogy tiszta lelekkel, s nem termelni nagativ karmat.

Kérdésedre, hogy akkor mi van? Akkor érdemes jobban figyelni, hogy mit hogyan csinálunk, vagy?! :))

Szerintem azt, hogy hová születünk, mi választjuk, de mint ahogy a szökőkútból a víz sugárzik, több lehetőséget szabunk meg minden egyes fejlődési szint után, amiből szabadon dönthetünk. Egy életút sugárszerűen szerteágazik, és a főbb állomások sem eldöntöttek előre, csak mint lehetőség, benne van a pakliban.

Fejlődésre születünk, és hogy milyen téren fejlődjünk (akár többön), azt magunk szabjuk meg a földi élet megkezdése előtt. A múlt szerintem a kérdésben írt értelemben nem előre meghatározható, csak a jelenben döntünk, a jelenről. (Vagy ha úgy gondoltad, persze, a korábbi jelenünket is meghatároztuk egy korábbi életünk előtt, akkor is lehetőséget adva a fejlődésre.) A jövőről nem döntünk szerintem a földi élet előtt, csak olyan szinten, mint lehetőségek. Pl. ha majd odáig eljutok, megadom magamnak ezt és azt a lehetőséget, ahhoz, hogy ezt megtanuljam/megtapasztaljam. De ezekből majd akkor lesz lehetőségem választani, ha odáig eljutok, tehát ez előre nem eldöntött. Így gondolom.

A hipnózisban előző életet átéltek szerint egyébként a tudást magunnkal visszük, ez az egy marad meg egyik életből a másikba! Az (elméleti) tudás mit sem ér, ha nincs mögötte tapasztalás. (Hiába tudom, hogy ez savanyú, ez zöld..stb, ha nem ízlelem, ill. nem látom...stb, persze ennél sokkal árnyaltabban kell ezt elképzelni, sokrétűbb dolgokat, ez csak egy egyszerű példa.) Ilyen értelemben vett fejlődés az élet célja. Fejlődésre, tudás-és tapasztalatszerzésre születünk, hogy egy pontról egy másikig eljussunk, felfelé fejlődjünk.

Te mit gondolsz, Kérdező?

előző nap 15.35

Ahogy gondolkodtam a témán, délután jött is egy válasz:

[link]

előző nap 15.35

De te mondtad, hogy mi magunk rendeljük el(felsőbbrendű énünk), akkor mi választottuk, tehát nem determinált, max nekünk tűnik olyannak...:) Mi irányítjuk a dolgokat most is, szabadon döntünk...a feladatainkat rendeljük el. :)

üdv

25/F

LastOne.Left

Véleményeket kérdeztél a kommentről.

1. "Úgy gondolom, hogy a felsőbb énünk születésünk, reinkarnációnk előtt meghatározza életútunkat, amelyen mi az életünk során, ahogy fejlődünk, úgy alakíthatunk."

Lehet, hogy eddig (majdnem) mindannyian ugyanazt mondjuk? :)

2. "Persze sok külső tényező befolyásolja döntéseinket... ezek a befolyásoló tényezők is így rendeltettek."

Ezek a külső tényezők, amik befolyásolják az életünket - mások élete, mások döntései. A másik élete szerintem is rendeltetett annyiban, hogy ő is meghatározott irányokat, célokat a születése előtt. (És ezt "összeegyeztettük": akinek az életére hat, az beleegyezett.) A döntései szerintem mindenkinek szabadok.

Ez a 2 dolog szerintem nem azt jelenti, hogy bármit teszünk, előre elrendeltetett, hanem hogy bizonyos dolgok elrendeltetettek (abban az értelemben, hogy ezeket életünk előtt meghatározta mindenki magának), és bizonyos dolgokról szabad választásunk van.

"bármit teszünk az előre elrendeltetett, mégha úgyis érezzük, hogy mi irányítjuk a dolgokat, valójában azok maguktól működnek."

Valóban működik minden magától akkor is, ha nem teszünk semmit, azaz a szabadon választható döntésekre nemet mondunk. (Akkor is döntünk: úgy, hogy nem veszünk részt benne, lemondunk róla...stb.) Ilyenkor a mások döntései irányítják az életünket. De dönthetünk máshogy is, részt vehetünk benne, és akkor a dolgok olyan irányt vehetnek, ami nekünk is megfelel.

Ha minden szabadon választható döntésre nemet mondunk, akkor is mennek a dolgok maguktól tovább. Kérdés, érdemes-e nemet mondani? Mindig ez a legjobb? Ha az élet = egy pontról eljutottunk a másikig, azaz fejlődünk egy irányba, akkor melyik élet jobb/szebb, melyikben fejlődtünk többet: a minden döntést elutasítóban vagy abban, amiben mindig a legjobbat választottuk?