Reinkarnáció az emberiség kihalása után?

Ja, mikor hal ki?

Gondolom a következő evolúcióig szünetel a reinkarnáció is. Nem?

Túl messzire mész a problémákon gondolkozni.

Ez attól függ, mennyire ragaszkodunk a különböző vallások által megfogalmazottakhoz.

Én pl. el tudom képzelni a reinkarnációt, de nem vallási alapon, és nem is hiszem, hogy az ember annyival fejlettebb lenne ilyen szempontból bármi más élőlénynél. Mivel nem hiszem, hogy egyedül a Földön van élet, talán ha kihal az emberiség, akkor az egész lélek-tömeg átvándorol egy másik planétához, ahol épp most születik meg az élet valamilyen formája, és lassan ott is kialakul majd ez a körforgás, aztán egyszer ott is véget ér, és kezdődik előlről.

Rengetegen vallják azt hogy megszámlálhatatlan azon bolygók száma ahol emberek/emberhez nagyon hasonlító lények vagy másfajta űrlények élnek.

A megvilágosodáshoz (legyen az bármi is) szerintem semmi más nem kell mint egy tudatos elme/lélek és sok tapasztalás, tehát nem feltétlenül kell embernek lenned ami fontos az az hogy tudatos legyél és legyen lelked.

+ Ott van még a párhuzamos univerzumok/dimenziók és asztrális síkok elmélete.

7 es szerintem ez nem igényesség kérdése. Senki nem akar visszafele fejlődni. Az emberi társadalom is egyfolytában PRÓBÁL fejlődni. Ha ezt a törekvést az egyén szintjére is ki lehetne vetíteni sokat fejlődne a világ.

Na már most ha leszületnél planktonnak az hatalmas visszafejlődés lenne. Semmi értelme nem lenne egy ilyen rendszernek. Tanulni nem tanulsz belőle semmit.

Arról nem is beszélve hogy én még nem hallottam/olvastam olyan személyről aki arról számolt volna be hogy emlékszik arra az életére amikor galambként élt.

A lélekvándorlást valószínűleg csak azért találták ki régen hogy a társadalmi kasztrendszerbe beletörődjenek az emberek és könnyen irányíthatóak legyenek.

Sokkal valószínűbbnek tartom azt a teóriát hogy az állatok és a növények teljesen különböző lélekkel/tudattal rendelkeznek. Én még abban se vagyok biztos hogyha létezik karma akkor az vonatkozik e az állatokra/növényekre vagy ha igen akkor ugyan úgy e mint az emberekre.

Mitől gondolod, hogy kovamoszatként élni visszafejlődés? És miért ne tanulnál semmit? Egy teljesen új megtapasztalása az életnek, a világnak, ami körülvesz.

Azt írod, hogy a galamb létről senki sem számolt be (mert talán az egész reinkarnáció hülyeség), talán azért, mert a madarak szemén keresztül látni a világot teljesen felfoghatatlan egy embernek vagy bármilyen másik emlősnek. A hüllők, így a madarak szeme is sokkal fejlettebb, mint egy emlősé. Az emlősök többsége színvak, a főemlősök pedig négy alapszínt látnak, a számunkra látható fény ezért eléggé be van korlátolva. Egy hüllő viszont négy alapszínt lát, látja az ultraibolya sugárzást is, látja a Föld mágneses mezejét is. Tudjuk, hogy ultraibolya sugárzásban mi is valahogy máshogy nézünk ki, mert néhány hüllőtartó gyíkja (akik mondjuk mindig a négy fal között éltek) először látják meg a gazdájukat napfényben, megijednek tőle.

Tehát emberként hogyan is emlékezhetne valaki arra, amit galambként lát? Emberi aggyal fel sem tudnánk dolgozni azt, amit egy galamb lát, mert a számunkra látható fény sokkal korlátoltabb skálán mozog. A galamblétre visszaemlékezni olyan lenne, mintha valaki azt kérné tőled, hogy találj ki egy új színt. Nem menne, mert az emlős agyad beszorít egy bizonyos élettapasztalásba. A legtöbb lény viszont teljesen máshogyan érzékeli a világot, mint egy ember. Az emlékezés erre a tapasztalásra feldolgozhatatlan lenne. És ez oda-vissza működik.