Meg lehet szabadulni a karmától? Ha igen, hogyan? -> Minden megoldást, módszert, technikát írj le légy szíves, amiről hallottál, olvastál, tudsz.

A megvilágosodott a világban, de nem világiként él.

Hasonlattal élve: az ember az álmában egy álomvilágban egy álomtesttel él meg azonosságot, és míg az álom tart addig az álom valósnak tűnik, ezért ha álmunkban üldöznek akkor mentjük az életünket vagy harcolunk, de ha álmunkban a tudatára ébredünk hogy az csak egy álom akkor mi történik?

Abban a pillanatban ráébredünk hogy az álom bennünk van és hogy nem az álomtest vagyunk amivel addig azonosságot éltünk meg, hanem már a jelenléttel azonosítjuk magunkat, ami az álom tanúja csupán.

Hasonló módon ébredünk fel az emberi létből is, amikor a tudat tere meghaladja a test határait és egy külső szemszögből látunk rá arra akinek hittük magunkat, abban a pillanatban a testi azonosság és az énkép meghal, és a helyét átveszi a jelenlét ami örök, ami a test születésének és elmúlásának a tanúja.

Tehát amire ébredünk az nem egy új dolog, minden szinten csak a jelenlétünk volt valós, ahogy az álomban, úgy az emberi létben is és azt követően a szellemi létben is, ami hasonló mint az álomállapot.

Ha éber figyelemként tudunk maradni, anélkül hogy azonosulásba kerülnénk bármilyen formával, legyen az álom forma, testi forma, vagy szellemi forma, akkor csak a jelenlétünk marad, és a rálátás a létkerékre és a karmára.

Viszont erre a végső mindent átható örök jelenlétre kevesen ébrednek rá, mert a testi halálkor amikor minden veszni látszik és az életfilm lepereg, akkor az elmúlástól való félelem olyan erős hogy az életfilm által megélt érzelmekbe kapaszkodva egy érzelmi állapottal élünk meg azonosságot, ez az érzelmi szellemi test, az érzelmi rezonanciájának megfelelő környezetbe fog leszületni, ez a karma törvénye. Egy ártó élet amikor lepereg és bűnbánat és szégyen érzet marad utána, ezek olyan erős érzelmek amik kizökkentenek az éber jelenlétből, így újraszületés következik, neki megfelelő érzelmi háttérrel. Egy tartalmas kellemes élet végén az életfilm emelkedett érzelmeket generál, amik magas rezonancián vannak, ami az éber jelenléttel hasonlóan rezonál, így az ébredés/megvilágosodás is könnyebben megtörténik, de valójában a megvilágosodás nem egy történés, hanem pont hogy minden történetből való ébredés, az örök jelenlétre ami vagyunk.

"Nekem" egy halálközeli betekintés és egy szatori kellet ehhez a felismeréshez, ahol az egyetlen igazságba belehal az énünk.

értem, akkor ez most elmélet, elképzelés, idealizált kép vagy megvilágosodott is vagy?

én a legútóbbi "halál közeli" élményem, hogy az életem múzeumát nézegetem, fehér falak, képek az élet pillanatokról és szobrok a főbb pillanatokról pl az első biciklim. az első táskám, egy műtőasztal. meg ilyenek. semmi para, szégyenérzet, pedig fiatalabban rendszeresen verekedtem, vannak amiket megbántam, de azok nélkül nem lennék az aki.

a megvilágosodást én nem tartom nagy dolognak. csak megérted, hogy működik a rendszer. Nem leszel tőle más, továbbra is létező vagy, élő aki cselekszik. másnem tisztába van a tettei súlyával, következményeivel. "tudatosabb" a többinél, de attól még ember. És mint ember hibázhat, tévedhet, lehetnek vágyai...

És isten igazán minden rendben van, ha én megvilágosodnék, újjászületnék ismét. Mert akárhogy nézem a dolgok úgy működnek ahogy kell. Minden rossz, amit rossznak tartunk okkal történik, s ha okkal véljük szrnak a látottakat, akkor az nem rossz hanem egy "Isteni" terv része, egy lecke, próba. Csak az ember ítélkezik, csak az anyagi fizikai világ rendelkezik a kettősséggel. van ehető-mérgező, szép-csúnya, ragadozó-növényevő, aktív-passzív, élet-halál, 1-0...

én egyszerű ember vagyok, nem volt sok "beavatásban" részem (össz-vissz 1 jelentősebb, fiatalon) és nemsokat tudok a megvilágosodásról. csak hiszek a reinkarnációban és Istenben.

"Értem, akkor ez most elmélet, elképzelés, idealizált kép vagy megvilágosodott is vagy?"

Természetesen nem elmélet, amit fentebb írtam az a hazaút a tudatszinteken át a forrásba, ami vagyunk, ahol az elkülönültség illúziójából ébredünk azáltal, hogy az elkülönült utazó belehal az egyetlen örök igazságba.

Hogy megvilágosodott vagyok e?

Mind megvilágosodottak vagyunk, csak a többség bele van bonyolódva az én-képzet illúziójába, de a végső igazság az, hogy nincsenek mások, csak egység van, de az elkülönültség illuzórikus játékában sokan vagyunk és az emelkedés a célunk. Elveszni a forma azonosságában és hazatalálni.

A létezés formái a tükör amiben az anyagtalan lényünk felismeri magát, mint örök VAGYOK, a többi nem leírható szavakkal, csak akként létezve megélni lehet.

"a megvilágosodást én nem tartom nagy dolognak"

A megvilágosodásnál nincs egyszerűbb, de aki el akarja érni az komplikált, és komplikált módokon akarja elérni, holott csak tudnia kéne leállni és már meg is érkezne, de leállni annyi, mint azt akinek hiszed magad feladni, mert nincs egy én aki megvilágosodik, hiszen abból ébredünk az örök jelenlétre, ezért az önátadás a lényeg, amikor mindent át adsz, csak az egyetlen igazság marad, a mindentől független örök jelenlét, mind AZ vagyunk.

"legútóbbi "halál közeli" élményem, hogy az életem múzeumát nézegetem, fehér falak, képek az élet pillanatokról és szobrok a főbb pillanatokról pl az első biciklim. az első táskám, egy műtőasztal. meg ilyenek. semmi para, szégyenérzet, pedig fiatalabban rendszeresen verekedtem, vannak amiket megbántam, de azok nélkül nem lennék az aki.

Igen, azért nem volt semmilyen érzésed, mert saját szemszögből láttál rá az életfilmedre, de azt a mindenség szemével is láthatod ha "magasabbra" mész, akkor pedig már azt látod hogy a tetteid milyen érzéseket váltottak ki másokból, ezt pedig mély együttérzés követi minden lény felé.

"én egyszerű ember vagyok, nem volt sok "beavatásban" részem (össz-vissz 1 jelentősebb, fiatalon) és nemsokat tudok a megvilágosodásról"

Az egyszerűség jó. A halálközeli betekintés is beavatás.

ELŐRELÁTÁSSAL.

A Karma = tetteid következménye.

Az ezos világ is úgy működik, hogy bármit teszel is, annak rád nézve is lesz következménye.

Ha jót teszel, jó következményekkel, ha rosszat, rosszakkal kell számolnod.

Ha előrelátó vagy, nem teszel rosszat, tehát megelőzöd a rossz Karmát.

Karmád lesz, de jó Karmád leszEllenkező esetben is elkerülhetetlen a Karma, csak számodra nem lesz előnyös.