A teremtő belefelejtkezett az álmába, és most ébredezik ugyan - de jó lenne vissza aludnia?

Neked egy bajod van.

Sokat goldolkodsz.

Egyszerű a törvény amit adsz azt kapsz.

A legnagyobb probléma a borúlátásoddal van, azzal ahogy nekivágtál a változásnak. Így semmit sem érdemes elkezdeni.

Nyugodtan haladj a saját tempódban -az a lényeg, hogy haladsz-, s bár nehéz, de minden hosszú út egy lépéssel kezdődik. Úgy könnyebb, ha csak az adott napra koncentrálsz, nem érdemes nagyon messzire nézni.

Én is introvertáltba hajló személyiség vagyok, de az embereket is ki lehet bírni, távolról nézem őket, és nevetek a groteszk dolgaikon.

A munkahelyre nem örömből járunk be, hanem a pénzért, mely segít megteremteni a napi betevőt, és megvalósítani az egyéb elképzeléseinket. Kezdj el racionálisan gondolkodni, abba még senki nem halt bele.

A szuicid menekülés a legszánalmadabb, és a legméltatlanabb dolog ami embertől láttam. Nem próbáltad ki magadat, nem tudod mit bírsz, de már panaszkodsz, és előveszed a megcsontosodott kifogásaidat.

Azzal, hogy hezitálsz, és az esélyét sem adod meg a sikernek már be is vonzottad a kudarcot, ritka rossz módszer.

De nincs semmi gond, mert erre is van hazug, önigazoló magyarázatod.

Te nem akarsz felnőni, ezzel együtt erőlködni, felelősséget vállalni, megtanulni tűrni, és örülni, hogy élhetsz. Lélekben megtekedtél egy önző, nyafogó, lusta kisgyermek szintjén. Más a két kezét összerakná a feléért ami Neked van. Valakinek a változtatás lehetősége sem adatott meg, az "Univerzum" neked dobott B, C, D verziót amivel élhetsz.

Nem kell túlkomplikálni a dolgot, csak mozdulj, menj előre, haladj, indulj, mert amíg egyhelyben toporogva aggódsz semmi sem fog változni. Ezzel épp a cél, a siker, a boldogság elérését veszted el, szó szerint megfosztod tőle magadat.