Most én hülyítem magam? Az agyam vagyok, vagy nem?

#10

"Mindezt egy énlény egy alany egy szubjektum alakította ki a gép esetében."

Igen, de a mai modern számítógép nincsen 100 éves, míg az emberi öntudatot évezredek óta formálja a természet.

"Tedd fel a kérdést: "Ki vagyok én?" - a választ meghallod... "

Mire is jó ez a gyakorlat?

(Egyébként ez nem buddhista gyakorlat, hanem advaita, és annak is csak az újkori változatában jelent meg.)

egy koreai buddhistánál olvastam a gyakorlatról - mire is jó? mert nem olyan egyszerű definiálni az "én"-t. Ajánlom Friedrich Wilhelm Joseph von Schelling filozófiai írásait - nem tudom itt bővebben, sem képességem, sem időm nincs rá.

"Mindezt egy énlény, egy alany, egy szubjektum alakította ki a gép esetében."

Igen, de a mai modern számítógép nincsen 100 éves, míg az emberi öntudatot évezredek óta formálja a természet.

Ezt nem értem, miért érdekes. Azért írtam, mert szubjektum (alany), ember nélkül nincs objektum (gép)

---------------

"míg az emberi öntudatot évezredek óta formálja a természet."

Vagy nem.

Tekintsünk egy kérdésre, tegyük fel egy pszichológusnak, nyelvésznek: megtanulhat egy olyan ember, aki nem tud semmilyen nyelvet, nem tud gondolkodni, egy ideg nyelvet?

------------

ugye nem....

---------------------------------------------

És mégis: megtörténik a világ legnagyobb csodája: egy újszülött - az első három évében ezt teszi.

Nem a természet formálja ki évezredek alatt- hanem a veleszületett isteni ajándék: a beszédre való képesség. (nem lehet elképzleni, hogy mak-mak --még nyílnak a völgyben a kerti virágok

fejlődést, mert nem egy fejlődésről van szó, hanem ontológiai a különbség.

Szó. Szó értés, szavakkal gondolkodás, beszéd,

ami "csak" képességként születik az emberrel, ki kell bontakoztatni

csak az embernek adatik, isteni kegyelemből

nem "magától, évezredek alatt" 2-3 év alatt

mert a gyermek csoda: később nem tudunk így megtanulni nyelvet. Felnőttként az intuíció és az ihlet olyan tudatállapot, ami ennek a kiskori zseniális állapotnak felel meg. Nem racionális tudatállapot, hanem a teljesség.

Az ihletről, intuícióról sokat lehetne beszélni - de jobb átélni, figyelni, és nem restelleni emlékezni rá a hétköznapi tudatállapotban. Mert fontos.

Melyik könyvet olvassam el Friedrich Wilhelm Joseph von Schelling-től?

"Ezt nem értem, miért érdekes. Azért írtam, mert szubjektum (alany), ember nélkül nincs objektum (gép)"

Tudom, hogy ezt írtad. Én arra akartam utalni, hogy attól, hogy a számítógépet egy alkotó hozta létre, még nem lesz feltétel igaz ez az emberi tudatra, az emberre is.

"Nem a természet formálja ki évezredek alatt- "

Dehogynem, a beszédre való potenciális képesség ott van az agyban, különféle gének együttműködésének formájában, ami egy több ezer éves mutációra vezethető vissza. Nem isteni kegyelemre.

Bocs, hogy belekotyogk a beszélgetésbe, csak érdekességképp jegyzem meg, nem létezik szubjektum. Ha valamiről "szubjektív" véleményt formálsz, azt csakis úgy tudod megtenni, hogy valaimihez hasonlítod. Az a valami amihez hasonlítod pedig objetum, hisz mondjuk a Nap egy mindenki által ismert égitest, ugyan úgy ahogy a villa is mint tárgy. Szóval a "sajátos" elképzelésed már nem is annyira sajátos, már csak azért sem, mert a hivatkozás (a sajátos elkpézelésed) is objektív, mindenki által ismert fogalmak összessége. Miben is mutatkozik meg a szubjektivitás egy olyan dologban ahol mind a hasonlítás tárgya, mind pedig maga a hasonlat is objekítvént elfogadott fogalmak a társadalomban?

Persze ez csak az én véleményem, ami lehetne akár szubjektív is, de hogy lehetnék bizonyos abban, hogy senki más nem gondolj így? Na további kellemes vitát ;)

ádehogy kotyogsz, itt azért vagyunk, hogy megbeszéljünk dolgokat - nem "kotyogsz" bele, vagy más szempontból mindenki kotyog itt:) 2,6,10,12 kotyogó vagyok

Érdemes pontosítani a fogalmat: szubjektum

[link]

szubjektum:‘alany, a megismerő és cselekvő lény’

Ez létezik: "én vagyok" - hisz ezt érzed, tudod.

A véleményformálás már sokadik leágazása a szubjektum tevékenységének, és nem lényegi - az mindig alanyi-tárgyi kettősségben van. Ami itt lényegi lenne: hogy ezt a kettősséget Egy-ként éljük meg - ez történik az intuitív állapotban, az ihlet során, ebből születnek a művészi alkotások, és a nagy, új felfedezések is. Tekints egy kisgyermekre: figyel, tanul, megismer, megtanulja anyanyelvét, azzal gondolkozni, alkotni kezd (a kisgyerekek alkotásai gyönyörűek, artisztikusak!) és 3 év körül mondja: én (ha ez nem történne meg,ha a szubjektum:‘alany, a megismerő és cselekvő lény’ nem lenne - nem növekedhetne fel teljes emberként)

Mindenkinek vannak intuitív pillanatai - ebben vagyok a legszabadabb lény, érdemes figyelni erre. (a világvallások legmélyebb részei erről az én és az isteni összefüggésről szólnak) ekkor az alany-tárgy (szubjektum -objektum) eggyé válik.

Talán ismertek olyan előadóművészt, akinél mi, kívülről is érezzük, hogy eggyé válik a hangszerével:), de a legfontosabb a 'sajátélményként' átélt ihlet, intuíció.

[link]

Tehát azt mondod, hogy az élmény, amit átélsz azért szubjektív, mert te(szubjektum) éled át? Ennyi erővel akkor nem létezik objektum, hisz egy adott dologról mindenkinek saját élménye/véleménye van, senkihez sem hasonlítható... Ez szerintem paradoxon. Ha a szubjektív élményed át tudod adni másnak úgy, hogy megértse, az azt jelenti, hogy neki is van hasonló élménye ezért tudja értelmezni. Ebből az következik hogy az élményed ugyan te élted át, de nem szubjektív, hisz más is átélte ugyan azt. Viszont ha kötöd az ebet a karóhoz és azt mondod, hogy a két élmény ugyan hasonló, de nem ugyan az, akkor viszont az objektív fogalma válik feleslegessé.

De van még egy elképzelésem ami talán a legközelebb állhat az elképzelésedre a fogalmakat illetően. A szubjektumot mint alanyt(megfigyelőt) az objektumot mint tárgyat(a megfigyelő tárgya) azonosítod.

Viszont a szubjektum -objektum egységgé kovácsolás érdekes gondolatmenet. Teszett.