Most én hülyítem magam? Az agyam vagyok, vagy nem?

Nem vagy az "agyad". Az én - nem azonos a testtel, a lélekkel, a szellemmel sem, az én = az énnel azonos. Bővebben és érthetőbben a nagy német idealisták olvasásával fogsz megismerkedni - Hegel, Fichte, Schelling ajánlott. Meg fogsz lepődni, milyen jól érezted a dolgokat. Vajon hány éves vagy? kezdetnek ezt ajánlom, nagyon jó:

[link]

Tanulj meg programozni és rakj össze néhány komplexebb rendszert. Akkor majd meglátod, hogy egy bonyolult rendszer szinte varázslatosan képes működni, ha a részek ellátják a feladatukat.

Vegyél például egy miniatűr LED-et. Nem nagy élmény.

Vegyél 100 darab egyszínű LED-et, és kapsz egy pár szegmenses kijelzőt.

Vegyél 4000 darab többszínű LED-et, és kapsz egy 4K OLED TV-t.

Az élmény kulcsa a számosságban van. Épp azért kell ennyi neuron, hogy ezt a komplex élményt átélhesd. Egy egysejtűnek milliomodannyira komplex élményei vannak, mint neked.

Az objektum-szubjektum viszonyában szerintem nagyon egyszerű a válasz. Nem létezik szubjektum.

Inputok és outputok vannak, meg érzékelő, feldolgozó mechanizmusok. Az éned egy komplex mechanizmus és egy halom adat, olyan, mint egy program. Van végrehajtó része és van adathalmaz része. A végrehajtó részek összesége adja az öntudatot.

3 valóban csodálatos - és mindig, mindez egy szubjektum hozza létre - magától minden az elbomlás felé halad.

*

örülök, ha elolvasod, Kérdező. Segítő lesz elindulni a létszemléleti utadon.

Most gondoljuk el a tapasztalás folyamatát:

A tapasztaló alany - a tapasztalás folyamata - a tapasztalás tárgya

- mindig egyszerre keletkezik ez a három. A materialista tudomány hajlamos az alanyról - mint valami szükségtelen dologról- megfeledkezni. Noha soha senki nem tapasztalt máshogy, mint ahogy fent írtam. Tehát az egy absztrakt elképzelés, és mindennek ellentmond.

*

Fizikálisan is magyarázható minden. Szellemileg is.

Ezek a rétegek mind együtt dolgoznak, de ha csak az egyik lenne, úgyanúgy nézne ki minden. Az agy egy adóvevő, de önmagában is képes minderre. Azért összpontosúl a tudat, mert kapcsoaltban vannak egymással, amikor valaki lsdzik, és energetikailag kapcsolatba kerül a környezetével, úgy érzi, hogy az is ő, vagy éppen ő a saját lelke. Megnő a tudat, mert több minden van a rendszerben.

Amúgy meg mindenre rá fogsz jönni magad is pár száz év múlva.

Érdekes kérdéseket vetsz föl kérdező. Erre mindenkinek magának kell megadnia a választ. Valaki a vallásokat választja, mert úgy véli az összetettség túlmutat a materialista elképzeléseken. Van, aki úgy tekint a világra, mint a 21:23-as kommentelő, megjegyzem nagyon is ésszerű magyarázattal szolgálva s az összetett folyamatokat egyszerű folyamatok összességének látja. Van aki nem kutatja a miérteket, mert számára nem fontos. Nincs egyetemes igazság, minden relatív, azaz nézőpont kérdése. Az, hogy melyik számodra a kedvezőbb, az attól függ, milyen nézeteket vallasz, miben hiszel, mi az amit tudsz/ismersz és mi az ami felfoghatatlan számodra. Hívhatjuk ezeket szűrőknek is. A szűrőkön átszivárgott esszencia az amiből mindenki levonja a saját igazságát. Pah, így utána olvasva magam eléggé spirituális maszlagnak tűnhet amit írtam, pedig nem annak szántam. Próbáltam objektívan állni a kérdéshez és ezek alapján megválaszolni azt. Nem szeretnék egyik oldalra sem állni, nem szeretnék senkit sem úgy beállítani, hogy nincs igaza, de mint mindenki másnak, nekem is van egy elképzelésem a világról.

Váleményem szerint nem beszélsz ostobaságot. A kétely a legjobb dolog ami veled történhetett. Ha valmit megkérdőjelezel és igaz, az a 100. alkalomkor is igaznak fog bizonyulni. Viszont egy hamis állításról hamar kiderülhet, hogy nem fedi a valóságot, így csak biztatni tudlak, kérdőjelezz meg nyugodtan bármit.

Teljes bizonyossággal nem fog tudni senki sem válaszolni a kérdéseidre (egyelőre - talán majd egyszer).

"Miért nem én vagyok az az egysejtű?"

Vonatkoztass el egy kicsit magadtól, és nézd meg, mi az az éntudat (vagy öntudat, ahogy neked tetszik). Az éntudat annak tudomása, hogy létezel ("én létezem"). Tehát én létezem, mint egyéni, elkülönült, szubjektív és objektív identitás.

Minőségileg nincs különbség az én éntudatom és a te éntudatot között, ezért nincs értelme azt kérdezni, hogy miért nem én vagyok te, vagy miért nem valaki más vagy. Érted? Az éntudat mindenkiben azonos. Ha valaki más lennél, ugyanezzel az éntudattal bírnál.

Az éntudat maga egyébként több összetevő eredménye. Szerepe van benne az emlékezetnek, az észlelésnek, érzékelésnek, a gondolkodásnak, stb.

"Miért kell egy jól működő mechanizmusnak, hogy belső élményt nyújtson “valakinek”?"

Szerintem, mivel nincsen szubjektum, így nincsenek szubjektív belső élmények sem. Amiket belső élményeknek tapasztalunk, azok egyszerűen visszacsatolások a szervezetünk többi részeitől. A számítógép is meg tudja mutatni, mennyi a processzor hőmérséklete, vissza tudja olvasni a merevlemezen tárolt adatokat, és le tud játszani egy mp3-at, bár élvezni nem fogja a hangzásvilágot, de azért le tudja játszani. Neki ezek a belső élményei, a maga fejletlen módján. Én szerintem a belső élmények nem többek, mint szimpla biokémiai jelek a részegységek közt.

"Ha pedig az agy csinálja mindezt, akkor az agy -mint egy mechanikus számítógép biomasszából- miért keltené magában az illúziót, hogy ő egy érző lény, egy “én”?"

Lehetne-e ez másképp?

Egy olyan lény, ami nem képes egységes identitásként, céltudatosan működni, valószínűleg már az evolúció legelején elveszett volna. Kell egy minimális önazonos egységtudat ahhoz, hogy egyáltalán létezi tudj.

"Neki [a gépnek] ezek a belső élményei, a maga fejletlen módján."

Mindezt egy énlény egy alany egy szubjektum alakította ki a gép esetében.

Tedd fel a kérdést: "Ki vagyok én?" - a választ meghallod... Elsősorban az, aki kérdez. (ez egy buddhista tudati gyakorlat - csak a kérdés: "Ki vagyok én? " - nem kell racionálisan megválaszolni, mert szupraracionális)