Ha a lelkek újra és újra visszatérnek haláluk után, akkor vajon mióta van az, hogy csak ugyanazok élnek a Földön?

Sokkal több van, mint amennyi pillanatnyilag a Földön tartózkodik. Ha egy dobozból kiveszel 125 golyót, az nem azt jelenti, hogy 125 golyó volt a dobozban. Lehet ott 126 db, de akár 35 milliárd is. De ha minden golyó számozva van, és minden kihúzottat újra visszateszel, akkor még az is lehet, hogy ugyanazt a kettőt húzod ki 125-ször.

A másik, hogy az újraszületést elég tévesen képzelik itt többen úgy, hogy amint meghalsz, a következő percben máshol újra is születsz. Téves. Egy-egy leszületés közt évszázadok is eltelhetnek. Ez azért van, mert minden léleknek fel kell dolgoznia az előző életében történteket, fel kell készülnie egy újra, és ki kell várnia, amíg megfelelő körülmények adódnak ahhoz, hogy az új életében megtapasztalásra váró dolgok adottak legyenek számára.

Igen, van köze hozzá, bár én szerencsére nem a végén tartok, hanem az elején, és mivel nem tudom, viszonzott-e, ez inkább egy kicseszett hullámvasút, mint lélekvándorlás, bár annak is betudható, mert hol önmagam vagyok, hol nem. :D

Na de nem szeretném elterelni a témát :D

Megismertem valakit, egészen pontosan itt. Gyönyörű, de olykor eltűnik, és borzasztó érzés.

Csak hogy a filozófiától ne krrüljünk messze, a szerelem tényleg egy hullámvasút, amiről nincs egyhamar leszállás. Egyik pillanatban a felhők felett, másikban a föld alatt fuldokolva érzem magam. Szerelmesnek lenni hasonló, mint egy soha véget nem érő pánikroham. Levegőt alig kapsz, félsz, és reméled, hogy nem halsz bele.