Igaz,hogy a lélek maga választja meg a szüleit,meg hogy mit hogy szeretne csinálni következő életében miután halála után elemzi az előzőt és tanul a hibáiból?

hiszek a lélekvándorlásban, de szerintem ezt nem mi választjuk meg.

Szerintem a sors dönti el hová szülessünk, és abból kell majd dolgoznunk és fejlődnünk.

Ez most nagyon bután hangzik és senki nem fogja elhinni, amit meg is értek, de mikor pici csecsemő voltam, akkor valamennyire volt öntudatom.

Nem konkrétan emlékeztem az előző életemre vagy ilyesmi, csak azt nem értettem mik ezek a fura emberek körülöttem akik gügyögnek, miért nem tudok beszélni, stb. Aztán volt egy pont mikor anyám ilyen nagyon kedves volt velem, elaltatni próbált, lerakott az ágyba. Még nem aludtam el és, mondta hogy ne aggódjak csak a konyhába megy máris jön. És valahogy igy ez az utolsó amire emlékszem, onnantól semmi.

Meg nem ilyen éles emlékeim vannak, csak annyi hogy értetlenkedtem, hogy mi történik körülöttem, és mikor beszélni akartam csak bőgni tudtam.

Na ez így jó hülyén hangzik, de remélem van értelme :D

Elvileg van erre egy tény, vagy hogy mondják? Teória?

De semmi bizonyítékunk erre.

Látom ebben a kategóriában vagyunk, de nem adnak a válaszadók túl bőséges információt.

Igen van egy teória, hogy leszületésünk előtt megtervezzük hogyan alakul az életünk, mikor, hova megyünk, mik leszünk, meddig élünk, kikkel találkozunk.

Kik lesznek a szüleink és hogy fogunk kinézni.

Ehez a csodálatos úthoz kapunk egy két jó arcot is. Kapunk pár lelket akikkel lebratyizzuk, hogy 2020.06.07-én találkozunk a metrón és egymásba szeretünk majd, de ne késs el! Szóval elvileg azokkal az emberekkel is megbeszéltük ezeket, akikkel találkozunk életünk során. Talán nem annyira részletes mint pl az összes utcán lévő ember talán nincs benne. Bár egy egész élet gondos megirása így is elég macerás lehet szóval kitudja mennyire részletes és hogy egy lélek mennyi időt tölt ennek megszervezésére.

Na szóval példa annak aki homályban éli napjait:

Ott van édesapád- te választottad. Panaszkodsz, hogy gondolom szar apa.

Egyes eset: Az apa csak addig van jelen az életünkben ameddig meg nem születsz. Ekkor azt tanulod meg milyen érzés apa nélkül élni, ilyenkor lehet az anyával való kapcsolatunk erősebb, megtanulunk önállóak lenni, férfiasabbak lenni. Pótolni a biztonságot nyújtó apa részét.

Kettes eset: Az apa egy bizonyos ideig van csak jelen - Pl meghal. Ekkor az első lecke a hiányérzet, a halál megismerése, átérzése, mély fájdalmak, magány, és az előbbi felsoroltak.

Hármas eset: Apa jelen van, de nem szeret vagy alkoholista, rengeteg- de rengeteg útrendszer lehet, több kombináció és majdnem minden egyénnél más. Minden ember mást fog megtanulni belőle. A te lelked pl eltervezte, hogy így legyen, ő ismer téged/magad és tudja, hogy ezáltal fogod csak megérteni. Ezért ezt kell tennie/tenned.

Van még több kombináció is, pl az emberek hajlamosak arra, hogy a jelen életükre azt hiszik állandó. Mindig változtatható, csak türelem kell hozzá. Számtalan alkalmad lesz még boldognak lenni,de rajtad is áll.

Ha már most úgy beszélsz apádról mintha utálnád és letagadnád. Gondolom a te sorsod az hogy lábra állj, elmenekülj és elkezd a felnőtt életed.

Ja utolsó vagyok

A karmáról és egyéb tényezőkről elfelejtettem írni.

Nyilván ezek a dolgok is közrejátszanak. Mindig szerzünk egy piros vagy egy fekete pontot.

Amikor leszületik a lélek megírja a történetét és eltervezi a feladatát.

Ha ezt nem megfelelően csináltuk akkor kapunk egy fekete pontot egy karmát. Pl megcsaltam Janit és összejöttem Márkkal. Na akkor a következő életedben vagy megcsal életed szerelme vagy találkozol új testű Janival, aki majd megcsal, de lehet, hogy ő már Júlia lesz.

Így is fogalmazhatsz, de a valóság ennél sokkal magasabb szintűbb.

Igen.

13, Esküszöm nem értem.

Ha előre levan vezetve az életutad és hogy kikkel és mikor fogsz találkozni, akkor tulajdonképpen semmilyen ráhatással nem vagy az életedre. Tehát nem te döntesz semmiről, ezáltal hogy tanulsz belőle bármit? Hisz állításod szerint nem a te döntéseid. Iszonyat ellentmondás ez nem? De.

Nincs itt semmiféle ellentmondás.

Mivel nem emlékszel az életed tervére, ezért az összes, létezésedben adódó szituációt képes vagy a maga teljességében megélni. Átérzed a legmélyebb örömöt, vagy szomorúságot és képes vagy emberi kapcsolataid megélése által tanulni, esetleg - ha elég tudatosan létezel - feloldani már meglévő, negatív karmádat is.

Esélyt kapsz az elfogadásra, elengedésre, megbocsátásra, egyszóval egy teljes érzelmi tisztulásra és fejlődésre is.