A koronavírus karmikus tanítása, hogy menjünk ki az erdőbe élni, vissza a természetbe? Építsük le a modernizált/számítógépvezérelt életünket?

Nekem azok jutottak eszembe, hogy gondolkodásra késztet, tehát így most lesz ideje kicsit elmélkedni az embereknek, meg megismerni önmagukat, meg filozofálgatni, meg ilyesmik

És ami másodiknak jutott eszembe; hogy volt, amikor én is ezt éreztem, meg egy énekes is egyszer mondta a TV-ben, hogy szal, hogy látja ezt a maga körül rohangáló embereket, melóba meg mindenhova, és akkor néha csak így elordítaná magát; hogy "Mindenki álljon meg, az élet az többről szól, mint amit gondoltunk bele", vagy valami ilyesmit mondott; de ezt nem most hanem évekkel ezelőtt , és szal, hogy annyira felgyorsult a világ, hogy nemtom, úgy haza lettek küldve kicsit az emberek úgy "megállni". Tehát, hogy nagyon felgyorsult, nagyon rohanni kezdett a világ, és akkor szal tényleg "haza lettünk küldve megállni". Szal tényleg ez a mindenki rohan buszhoz, melóba, suliba, nagy pörgés van, hogy mindent időre kell; + napi ezer hirdetés jön szembe ha útnak indulsz valamerre, annyi sok inger van, mindenféle plakátok pl, autók oldalán is lehetnek hirdetések, meg bárhol; fölmész a netre, ott is az arcodba ömlik egy csomó hír nagyhirtelenjében; tehát ilyen nagyon gyorsan eléd kerül rengetegféle hír, a világ minden tájáról így pillanatok alatt. És most szal meg tehát minden ezzel foglalkozik.

Meg még talán, ami most jutott eszembe; ez az, hogy nemtom, hogy kicsit úgy együttműködjünk, meg figyeljünk oda egymásra. Hogy kicsit vissza menjünk pl az Egység felé; meg még arra gondolok, hogy az emberek úgy ugye nagyon elvoltak már távolodva egymástól, a családok, talán nem is ismerték egymást; vagy pl pont ismerik, de utálják egymást, és akkor lehetőség van most a nézeteltérések kezelésére; megoldások keresésére; mert eddig úgy nagyon "szét voltak választva" a családok, hogy egyik egyikmelóba, másik másikmelóba; harmadik suliba; és akkor így nem is volt idejük egymással beszélgetni, meg találkozni a családoknak, és akkor most így rákényszeríti így tehát a családokat, hogy most kicsit éljenek együtt. egymással. Hogy nagyon eltávolodtak szal az emberek. Akinek meg még ebben az időszakban is dolgoznia kell, neki meg pedig gondolom ez a sorsa , ez van az életfeladatában. Aki pedig sajnos h@lálosan megbetegedett; hát őnekik talán ennyi volt megírva a sorsukban; de találkozhatunk még velük a Mennyben, tehát nem vesztettük el őket örökre, tehát majd találkozhatunk velük újra. Meg amúgy őmiattuk nem kell aggódni, meg sopánkodni, hogy "jaj , most mi lett velük", igen, tudom, szörnyű, én is vesztettem már el olyat, akit nagyon szeretek; na de szóval, nem kell miattuk aggódni, hogy "jaj, mi lett velük", hanem ők amúgy én asszem, hogy sokkal jobban elemükben vannak, mint az ideleszületettek bármikor. :) Tehát ők már gondolom, jól érzik magukat. Az én világképem meg elképzeléseim szerint ők most valami megkönnyebbült, boldog állapotban leledzhetnek; és ők már mindent tudnak , és ők már mindent értenek;kivéve, ha mondjuk valaki ittragadt szellemként, mert nem tud továbblépni, mert az olyanok olyankor asszem lehet, hogy csak segítséggel tudnak hazajutni a Mennybe; de ahhoz meg előbb fel kell, hogy fedezze őket valaki; de pl az se jó, ha átkezdenek mondjuk tárgyakat mindenféle máshova pakolgatni. Tehát ha úgy hívják föl magukra a figyelmet; hogy "átrendezik a terepet". Ja és szal saját magunk miatt se kell aggódni, mert hát, az én nézeteim szerint felfoghatjuk az életet egy színdarabnak, egy "játéknak", hogy szóval ide leszülettünk a Mennyből kipróbálni magunkat különböző szituációkban. De amúgy szal tényleg szomorú, hogyha olyan emberek -mégha csak átmenetileg is- de elszakadnak egymástól, akik szeretik egymást; tehát ez szomorú, és azért részvétem mindenkinek aki sajnos ilyet élt át; de hát van ilyen sajnos, de egyébként később még tutira fogtok velük találkozni, tehát énszerintem nem lesz semmi baj ; most rossz, hogy nincs valaki az ember mellett, akivel kölcsönösen szerették egymást; de amúgy ők se akarják, hogy szomorúak legyünk szerintem. Ez is egy ilyen feladat, amit meg kell tapasztalni, vagy hát, talán nem a legmegfelelőbben fejeztem ki magam; de lehetséges; hogy ezt az érzést; a veszteség érzését is meg akarhattuk tapasztalni születésünk előtt. Ja és bocsi, ha írtam valami olyat, amin esetleg valaki megbántódott volna, nem volt cél, szeretek mindenkit; kitartást kívánok mindenkinek, annak is, akinek melózni muszáj, annak is, aki meg otthonülésre kényszerül. Meg még azoknak is , akiket esetleg így ezáltal kihagytam. Meg még jó egészséget, és boldogságot, és sok szeretetet szeretnék kívánni mindenkinek, mert az kell. Meg például lehet türelem egymáshoz, vagy pedig pont, hogy a magány túléléséhez. Szóval kitartást, mert a kitartás az jó.