Minden lélek egy idős csak van aki fejlődik van aki meg csak a karma kerekén pörög?

#12

Milyen értelemben? Mi az oka a létrejönnétek, vagy milyen okból jön létre?

"Ismerettel rendelkezni és tudni, két külön dolog."

És, amit te tudsz azt csak "te" tudod, nem "mi" tudjuk, így pedig csak üres beszéd. Megértem, hogy ki-magát hiszi ezó-hívőnek vagy szkeptikusnak és a kritérium belül "próbál" maradni, de a látszat lenyűgözően siralmas. És itt nincs olyan, hogy "a látszat néha csal." Ami csal az az ítélő és a megértő készség.

#15

Magad is megbizonyosodhatsz az én jelentőségtelenségéről, ha elkezded leválasztani magad az elmédről ,ezáltal pedig elkezd feloldódni az egód. Elég fájdalmas egy folyamat, mert konkrétan azt éled át, amit a fizikai halállal is átélnek az emberek, tehát meghal a személy, az egó, az individuum, ami utána marad, az a tökéletes és mindent meghaladó béke. Ez után bármi történik veled az életben, soha többé nem fogsz negativitást átélni. Az élet egy játékká válik számodra, mert felismered, hogy mennyire nincs jelentősége annak, hogy mi történik. A személy hiszi azt, hogy van jelentősége. Ezért talál ki mindenféle elméleteket önmaga újjászületéséről.

Sok spirituális kereső azt hiszi a megvilágosodás a személy megjavításáról szól. Pedig nem. A személy megszüntetéséről, az egótlan tudatállapotról szól. A dualitás, az emberi mivolt fölé emelkedésről, az emberi természet meghaladásáról szól. Ebben a magasabb tudatállapotban nem léteznek azok a dolgok, amik az emberi tudatállapotban. Se a haláltól való félelem, se a negativitás. A haláltól való félelem illúziójának felismerésével jön rá az ember, hogy valójában nem létezik halál.

Egyébként örülnötök kéne a negativitásnak, mert a negativitás mentén vagytok képesek felismerni az egót, és tovább lépni rajta.

Ezért van az, hogy a nehéz sorsú emberek nagyobb eséllyel világosodnak meg, mint azok, akiknek könnyű életük van.

#16 Szerintem az összefoglalód rengeteg hibákat tartalmaznak . Valójában túl hosszú lenne leírni, ráadásul nem is akarlak kioktatni, mert, fárasztó lenne és felesleges.

Csak példáknak, hogy legyen kiindulási pont.

Leválasztott elme.

Meghalt személy(ek). <<-- halálközeli élmények.

Tökéletesség. <<-- ez szubjektív és nem létezik.

Negatív-pozitív felfogás.

Események és saját pozíció figyelmen kívül hagymása. ——>> "Az élet egy játékká válik számodra, mert felismered, hogy mennyire nincs jelentősége annak, hogy mi történik."

"Sok spirituális kereső azt hiszi a megvilágosodás a személy megjavításáról szól. Pedig nem. A személy megszüntetéséről, az egótlan tudatállapotról szól."

...? <<-- szótlan vagyok.

"Ebben a magasabb tudatállapotban nem léteznek azok a dolgok, amik az emberi tudatállapotban. Se a haláltól való félelem, se a negativitás. A haláltól való félelem illúziójának felismerésével jön rá az ember, hogy valójában nem létezik halál."

Feltehetem azt a kérdést, hogy a halál illúziójának a fordítottja? Kb. ugyan-olyan horderejű, mint az ellenkezője, igaz?