Kimúlt a szeretet kutyám, de úgy érzem még velem van. Mintha még ugyan ott feküdne ahol szokott. Mitől lehet ez?

Sajnálom a kutyádat, de ez normális, hogy így érzel. :)

5-6 éve volt egy madaram. Nagyon szerettem én is, és jól elvoltam vele. :) Mikor kiengedtem, mindig a vállamon volt, vagy az ágyamon, máshova nem is ment. Mikor elhunyt, akkor nem volt jó érzés, de tudtam, hogy túl kell lépnem rajta, nagyon nehéz volt. A kalitkáját, még nem raktam el, mert még benne volt minden, amit ő ott hagyott, így ki kellett volna még takarítani, de reggel, mikor felkeltem, még egy ideig mindig azt hittem, hogy ott van még, utána eszméltem rá, hogy már nincs ott.

Egyszer hallottam a hangját is, mintha megint, de sajnos nem volt ott.

Idővel ez már elmúlt.

Neked is elfog múlni az érzés.

A lényeg, hogy lépj tovább, és búcsúzz el tőle, hogyha még ott van, akkor tudja, hogy mehet, mert meg leszel egyedül is. Nem csak az élőknek, hanem a léleknek is nagy gond, sőt nagyobb gond, amikor gyászolják, mert nem tud továbblépni, ugyanis nem akarja itt hagyni a szeretteit. Ezért búcsúztam el én is a madaramtól, és léptem tovább, és onnantól kezdve, már nem éreztem a jelenlétét neki. Éjszaka láttam egy fehér foltot az ágyamnál, aminek olyan alakja volt, mint a madaramnak, és ott állt, ahol régen is nagyon sokat állt, majd eltűnt.

Attól, amitől nekem!

Normális volt a kapcsolatotok !