Honnan tudom hol a határ a kikövetkeztetés/mimika-, testbeszéd-leolvasás és a valódi telepátia között?

ha kitalálod mit fog mondani valaki, vagy hogy lehet hogy fel fog hívni valaki az dedukció...ha azt kéred gondoljon egy számra, és 10 szer egymás után pontosan hiba nélkül kitalálod az a telepátia.

én is ilyen vagyok. az esetemben az a fura, hogy túlzottan élénk a fantáziám, és sokszor összemosódik a valódi megérzés a képzelettel, vagy nem tudom, mikor melyikről van szó, hasonlók. tapasztaltam már azt is, hogy az intuícióm kifogástalan, és volt olyan is, hogy nagyon mellényúltam. meg még olyan is, hogy fogtam és az "adást", de rosszul fordítottam le... én mondjuk oda lyukadtam ki a dologgal (mivel nem tudom biztosan, mikor valódi/képzelgés/rosszul lefordított), hogy nem is biztoss, hogy meg akarom tudni különböztetni. a valóság képlékeny. plusz én ilyen vagyok. megtanultam szinte teljesen elfogadni, és legtöbbször felvállalni. mert ha nem tudom, hogy abból, amit én a valóságból felfogok, az épp igazi, vagy téves, felesleges ennem magam. az sem biztos akkor, hogy a másik valós, vagy csak képzelem. sőt, hiába próbálom megmagyarázni, másképp fogja fel az a valaki. szóval itt eljutottunk oda, ahol a valóság és a felfogott világ illuzórikusságát pöcköljük. ne a valósággal törődj, befelé figyelj. túl a tapasztaláson. azt kell megélned.

Onnan lehet megkülönböztetni, hogy telepátia nem létezik. Hihetsz benne, és néha még össze is jöhet a dolog, de a véletlen nagy kópé ám, könnyen át tud verni.

xD azert eleg sokszor van veletlenem xD

Ott a pont 4-es

Akkor most mire gondolok?

Érdekes, ez velem is előfordult néha. Főleg barkóbázás közben. Valamikor kérdések nélkül is tudom, vagy legalábbis érzem, hogy az illető mire, kire gondolt. Persze rögtön rávágom, de van is ám csodálkozás. Többször megesett már a tesómmal, de kevésbé közeli személyekkel is. Én nem telepátiának, inkább megérzésnek nevezném.