Ha álmunkban megjelenik egy elhunyt, az az agyunk szüleménye, meg annak az eredménye hogy hiányzik, vagy tényleg ő akar üzenni?!

Az elhunyt egy része a te elmédben él tovább gondolatként, álomban könnyebben előjön.

Erre sajnos nem tudok semmit mondani mert még nem érem fel ésszel az ilyen dolgokat... Viszont én is álmodtam olyat hogy elbúcsúzik tőlem nagypapám aki meghalt. Készültem reggel suliba majd az ottani szomszéd az én telefonomat hívva közölte a rossz hírt. Ott álltam anya mellett és anya beszélt vele de kicsit én is hallottam. A lábam szinte majdnem ősszecsuklott alattam és egész nap sírtam. De ez az utóbbi időben szerencsére csak jobb lett. Az álmomban tatám (azt hiszem valami katonai ruhában lehetett... de ez nem fontos azt hiszem mert mindíg míg élt terepmintás nadrágban,sapkában és sötét zöld pólóban volt) ott ült mellettem és beszélgettünk. Sikerült elbúcsúznom viszont álmomban sírtam (de igaziból csak könnyes lehetett a szemem) és kicsit könnyebb szívvel ébredtem

És azt kihagytam hogy álmomban is meghalt.....

Hát emberek, szerencsések vagyok, hogy a ti álmaitokban a kedves nagyszülők/rokonok jelennek meg, mert ami nálam volt... Már csak azért se hiszek ezekben a dolgokban, mert engem a mamám mindig nagyon szeretett, amíg élt, de halála után iszonyatos álmaim voltak... Visszatérő álmok, melyek mamám régi házában játszódtak, szinte teljes sötétségben. Mindig próbáltam felkapcsolni a lámpákat, de nem működtek a villanykapcsolók, csak nagyon enyhe fényt adtak az égők, hogy csak sötét alakokat láttam mindenütt, és áhhh... nem is akarom részletezni, mert emlékezni is rossz rá, legyen annyi elég, hogy horrorisztikus dolgok történtek, és a mamám nem éppen pozitív szereplő volt a történetben... Kb három év volt, mire ezeket a visszatérő iszonyatos rémálmokat kihevertem, és azóta se tudom, hogy mi váltotta ki belőlem ezeket. De ami a rossz az egészben, hogy ez a három évnyi rémálmodás nagyon de nagyon megcsúfította szeretett nagymamám emlékét, aki nem tehet róla, mert életében mindig jó volt hozzám, kedves volt, és szeretett. De a rohadt agyam, és tudatalattim jól elintézte az emlékét...