Van különbség a szellem és a tudat között, vagy egy és ugyanaz?

Szia.

A két szó más megvilágításban mutat rá a dolgokra. A kérdésed másik példával élve kb. így hangzana: "Van különbség a potroh és a rovar között, vagy egy és ugyanaz?"

Persze ez csak egy gyenge próbálkozás a részemről, de remélhetőleg érted a lényeget.

A tudatnak két fajtája van az ember esetében. Van a személyi tudat, amit a pszichológiában ego-nak neveznek, ami egy korlátolt éntudat, ami önmagát elkülöníti mástól, ami azt hiszi szeparáltan létezik bármitől is, ami magát nem az Egésszel, ami létezik, azonosítja, ami különállónak tekinti a létezőket. S van Egy, az előbbit is felölelő ÉnTudat, ami Önmaga az Egész, ami létezik bárhol, bármikor, s ami ennek teljes tudatában van. Ez egy időtlen ÉnTudat, míg az előző az emberi test börtönébe van zárva, így léte kezdődik, de végződik is.

A szellem szónak kétféle jelentését ismerjük. Az egyik a kísértetekre vonatkozik, mint a Szellemirtók c. filmben. A másik pedig a spiritusz, az alkotó, fenntartó és megszüntető erő, amit modern nyelven elmének is hívhatunk, bár ez utóbbi a Magyar Értelmező Kéziszótárban csak a fizikai agy tevékenységének van definiálva, de egy materiális felfogású bolygón máshogy nem is tudnák definiálni (még)...Az emberi szellem(értsd elme) munkálkodik bármely megnyilvánulásánál, a tapasztalat az emberi szellemben jelenik meg, minden cselekvés az emberi szellemből indul ki, születik meg, minden gondolat, érzés innen ered, s az ember a szellemből/elméből kilépni nem tud soha.

Azt jó tudni még, hogy az, amit emberi léleknek nevezünk, igazából az emberi elme és az emberi test egysége. Az ember viszont, mint individuum, a tapasztalatában megjelenő kontraszthatás miatt félreérti saját mivoltát, és ebből a félreértésből magát a testre korlátozza, magát azzal azonosítja, hiszen azon keresztül szerez tapasztalatot, így magát elkülöníti, teret engedve annak, amit az előző bekezdésben ego-nak neveztem. Nem észrevéve, hogy az emberi szellem teljes tökéletességében EGY a Mindenséggel, vagyis az emberi szellem igazából a mindent felölő ÉnTudat maga.

Szemléltetve a Valóságot, ami nem a materiális(anyag elsődlegessége az emberi elmével szemben) felfogáson alapszik:

Van egyetlen Szellem/Elme, ami önmagában, fizikai test funkcionálása nélkül létezik mindig. Ez az Elme/Szellem értelemszerűen tudatos, értelmes. Minden létezik Benne egyszerre, mindent tud is egyszerre, ezáltal Önmagáról is teljes tudomása van, hiszen bármi, bárhol, bármikor létezik, az Önmaga. Ez a Szellem/Elme saját tudásából tiszta Gondolata segítségével megjeleníti azt, amit mi anyagnak nevezünk, s amikor ezt megteszi, Önmaga kerül be az általa manifesztált anyagi objektumok mögé, mint szellem/elme(tapasztaló), persze az adott "fejlettségi" szinten. Így nyernek érvényt az individuumok. Pont úgy csinálja, ahogyan az ember is, amikor a magában hordozott információkból elképzel egy jelenetet, és a jelenetben teret, időt és anyagot hoz létre, s mindenben, amit elgondol, önmaga nyer megtestesülést.

Ahogyan pedig említettem, az ember esetében az öntudatra jutás automatikus tévedést szül, ugyanis az ember első rendben azzal van elfoglalva, ami a tapasztalatában megjelenik, nem is gondolva arra, ami egyáltalán tapasztal. Az emberi individuum akkor lesz képes "látni", ha sikeresen megszabadul az illúziótól, amelyet az Elme/Szellem által indukált anyagi világ okoz.

üdv

27/F

LastOne.Left

Tudat: [link]

Szellem: [link]

Kérdező.

Igen, egyszerre használom, s azért, mert valójában minden az Elme/Szellem. De, mint az kideríthetted válaszomból, az ego magát korlátozza, az ego tévedésben van. Az ego és az időtlen ÉnTudat egymással halmaz-részhalmaz viszonyban van, ahol az időtlen ÉnTudat a nagy halmaz, az ego annak egy részhalmaza.

"Az utolsó bekezdést nem tudtam feldolgozni."

Könnyen megeshet, hogy valakinek nehezére esik feldolgozni, hiába olvas érthető szavakat, összefüggő mondatokat. A nehéz feldolgozás pont annak az eredménye, amiről szót is ejtettem, hogy a fizikai tapasztalat béklyója gátat szab...de csak egy ideig. Ezzel persze senkit nem akarok leminősíteni. A Valóság elég erős dolog, és az illúziókon elég nehéz túllépni.

üdv

27/F

LastOne.Left

„Mi a boldogság útja, hogyan lépjek ki nap mint nap a szürkeségből, a ketrecemből, hogyan tegyek magamért, te hogyan valósítod meg önmagad?“

-hibás alapfeltevések

„Hogyan érjek el tudat feletti (vagy tudat alatti) állapotokat? „

-ha nincs tudat, érzékelés sincs... hogyan mehetnél a tudat felé vagy alá?

„Mi a véleményed az egóról? „

-szükséges, meg nem kerülhető... ne küzdj ellene... mindenki egy ego

naívan közelíted (még) meg a dolgokat... de majd az idő (remélhetőleg) megoldja... a gyógyszer nála van :-)

jó keresést (fejlődést, önmeghaladást stb.) kívánok! (addig is)

Kérdező.

"Milyen könyveket olvastál? "

Mire gondolsz konkrétan?

"Mi a boldogság útja, hogyan lépjek ki nap mint nap a szürkeségből, a ketrecemből, hogyan tegyek magamért, te hogyan valósítod meg önmagad? "

Ne kösd önmagadhoz képest másnak vélt dolgokhoz a boldogságot. A boldogság benned van...hagyd, hadd működjön. Ott csúsznak el az emberek, hogy azt hiszik, ettől vagy attól lesznek boldogok. Ha ezt a hozzáállást megszüntetik, az igazi boldogság akkor jön el, hiszen ekkor szabaddá válik az egyén, mert nem függ semmitől.

S hogy hogy tegyél magadért? Viccesen fog hangzani, de pl. úgy, hogy másért tegyél. Amúgy nagyon sok módszer van, ezeknek simán utána tudsz nézni...gyakorlás pl, ami meditáció. :)

"Hogyan érjek el tudat feletti (vagy tudat alatti) állapotokat? Te szoktál alkalmazni valamilyen meditációs technikát?"

Mármint a személyi tudat "feletti" állapotot? Ha jól sejtem a hétköznapi érzéseidtől magasabb szférákban levő érzetekre gondolsz...szintén gyakorlás, amit köznyelven meditációnak hívnak...a lényeg, hogy ne görcsölj ezen, csak csináld, de ne csinálj belőle lelki ügyet, ahogy mondani szokás.

"Mi a véleményed az egóról? Pontosan nem is tudom hogy feltenni a kérdést. Arra lennék kíváncsi, hogy szerinted jó eszköz-e, vagy dobjuk el a francba az egészet és az összes azonulásunkat dobjuk el? Hogyan kerekedjünk felül rajta, hogyan ne legyünk az egónk rabja?"

Az egó az individualitás létrejöttének következménye. Fontos eszköz, hogy értékelhessük, észlelhessük a valós én-érzetet, hogy meglegyen a viszonyítottság. Eldobni nem tudjuk, bennünk van, egyet tehetünk. Egyszerűen nem éltetjük. S minél többször képesek vagyunk nem azt cselekedni, amit az ego mond, az annál halkabb lesz, és egy idő után megszűnik.

S hogy hogy ne legyünk az egonk rabja? Szeressük. Értsük meg, értsük meg mi az Igazság, mi a különbség az ego és a valós "éntudat" között, értsük meg miért is van ego.

Amiket egyébként kérdezel, azok nem történnek meg egycsapásra...ahhoz egy nagyon mély pontra van szükség az ember életében. Ez mind, mind gyakorlás.

ui.: bocsi hogy nem válaszoltam a személyem felé intézett kérdéseidre, ugyanis a személyem marhára de nem fontos, az amit én csinálok, vagy mondanék, neked sokat nem ér, s lehet még nagyképűségnek is vennéd. :)

üdv

27/F

LastOne.Left