Van Dunaharasztin szellemjárta hely?

Én írtam, hogy hiteles a történeted.

Nézd..szkeptikus vagyok én is - de a hozzám nagyon közel álló testvérem hirtelen halála után néhány héttel történt velem két egymás utáni, különös epizód. Természetesen megpróbáltam mindent bizonyos külső/belső körülmények együttállásával, de főként "belső", - pszichikai - okokkal magyarázni. Azzal, hogy tele voltam megdöbbenéssel és fájdalommal. Nem tudtam tudomásul venni, hogy a szeretett, tisztelt, nagyon értékes, emberséges ember - az én testvérem - "elment".

Máig is gondolkodom azokon a dolgokon, de - különösen egyikükre - nincs magyarázatom. Előfordul ilyen.

Megpróbálom.

Tetőtér-beépítéses házban lak(t)unk: öcsém a felső szinten, én, a nővére, lent. A tetőtér építésekor meghagytuk a fa födémet - ennek a dolgok szempontjából jelentősége van.

Öcsém 2010 májusában halt meg - ez pedig kora ősszel, még kellemes időben történt. Egy este sokáig fenn maradtam a neten, majd kb. 11.30-kor bekapcsoltam a szobámban a tv-t és lefeküdtem. Kertvárosban lakom: a szokásos, hihetetlen csend volt. A szobám baloldali fala egyben a ház határoló fala is: közte és a hátsó szomszédék kerítése között van egy kb. 70 cm széles "folyosó", betonjárdával. Tv-nézés közben egyszerre erős, döngő zajt hallottam onnan: mintha egy 80 kg-os ember átugrott volna azon a kerítésen. Hallgatóztam: a zaj megismétlődött, ugyanúgy. Szomszédaim nem állandóan laktak ott: jó barátságban voltunk..én igyekeztem figyelni a házra, mert egyszer már betörtek.

Rettenes méregbe gurultam. Felkaptam a mobilt és egy kalapácsot, felkapcsoltam a külső világítást és kirontottam, hogy most az egyszer..hívom a Rendőrséget. Óriás, erős kutyám a bejárati ajtó előtt aludt, mélyen. Arra riadt fel, hogy kirohan a Gazdi..jött velem. Bementünk az ominózus "elválasztó folyosóba", átnéztem a barátaim telkére a házukig...és semmi. Ahogy nézelődtem, arra lettem figyelmes, hogy - minden átmenet nélkül - heves szélroham támad...de nem lepett meg. Visszamentem a házba (a kutya is bejött velem), megálltunk az előszobában, ahonnan lépcső vezet fel a tetőtérbe. Ösztönösen az órámra néztem: pontosan éjfélt mutatott. Abban a pillanatban - plasztikusan, határozottan - meghallottam a tetőtérből (a fa födémen) az ÖCSÉM JELLEGZETES LÉPTEIT, - azokat, amelyekkel a foteléből felkelve minden este odament a tv-jéhez, hogy kikapcsolja lefekvés előtt (soha nem hagyta készenléti üzemmódban).

Csak álltam megkövülten. Képtelen voltam gondolkodni. Hihetetlenül reális volt az a lépés-zaj és ritmus, hihetetlenül megszokott.

Bevallom: nem mentem fel azon a falépcsőn. A szobámba visszatérve az ágyam szélén ülve vártam, vajon megismétlődik-e. De teljes csend lett. Bennem pedig valamit azóta sem érzett nyugalom: régen ébredtem olyan kipihenten, mint másnap reggel.

Hát, ez volt az egyik. Kevéssel utána (és előrebocsátom: rendszerető vagyok, mindennek megvan a helye) kora reggel vidékre kellett volna elutaznom. Már hűvös volt, gondoltam: kesztyűt is veszek. A kesztyűimet a szekrénysorom meghatározott felső fakkjában, oszlopban egymásra helyezett pulóverek alatt tartom - soha sem teszem őket máshová. Teljes biztonsággal oda nyúltam, ahol tudtam őket. Nem voltak ott. "Tételesen" végignéztem a rekesz tartalmát: hátra is nyúltam, teljes mélységében, - netán a pulóverek mögé csúsztak volna. Kesztyűnek nyoma sem volt. Az idő sürgetett, rohannom kellett. El is feledkeztem nap közben a furcsa történetről. Másnap reggel az eszembe jutott. Kinyitottam a felső szekrényajtót, a pulóverek alá nyúltam: a kesztyűk ott voltak a helyükön. Nem tudok magyarázatot...

Én is hiszek neked, és én is leírok valamit:

A nagyszüleim háza majdnem 110 éves és már harminc éve ott élnek,4-5 ember ott halt meg benne és egyik sem természetesen.(állítólag ha erőszakosan vagy fájdalmak közt hal meg valaki akkor dühösen és feldúlva lép át, és nem érdekli kin próbálja levezetni a dühét)Szóval van három dolog ami ott történt.

1. Egyik éjjel ott aludtam, és amikor már lefeküdtem hallottam, hogy valaki jön fel a lépcsőn,gondoltam a mamám, hogy betakarja az öcsémet(ő is velem aludt,és folyton kitakarja magát)Hallom hogy recseg az öreg falépcső, és hogy megáll az ajtó előtt.Utána visszafordult és két lépcsőfokot lejjebb ment.Ezt soha nem csinálja és kétlem hogy az ajtó előtt elfelejtette hogy mit akart.Szóval kikeltem az ágyból, hogy megnézzem mi van. Lenyomtam a kilincset de megálltam hogy hallgatózzak.A falépcsők újra elkezdtek nyikorogni, így hát kimentem hogy megnézzem.A lépcső pont szemben van a szobámmal.Mereven bámultam a lépcsőt és megdermedtem.A lépcső pont olyan ritmussal mint ha lépkedtek volna rajta recsegett,de nem volt rajta SENKI!!! Semmi ok nem volt arra hogy a lépcső recsegjen.másnap reggelinél megkérdeztem a mamámat hogy ő volt-e a lépcsőn.Ő azt mondta hogy nem is ébredt fel az éjjel.A papámat is megkérdeztem,ő sem tudott semmiről.

2. Az öcsém szobájában érdekes dolog történt.Ott szinte soha nincs senki, mert ő mindig fél(ezért mindig velem alszik).Azt szokta mondani,hogy fél az árnyékoktól.Egyik este ráerőszakoltam, hogy ott aludjon.Átment, de visszajött arra hivatkozva hogy a bácsi kiküldte.Megkérdeztem:milyen bácsi?Azt mondta, hogy a szemüveges,mérges bácsi.Átmentem,mert megijedtem, hogy valaki betört hozzánk.Átmentünk, de nem volt ott senki.Kétségbe estem.Ki lehetett az?Talán az egyik árnyék amiről folyton beszél?Nem tudom.Többet nem is látta a "szemüveges,mérges bácsit"

3. Egyik reggel felébredtem és lementem a konyhába.5 óra volt.A mamám még aludt, én meg elkezdtem reggelit csinálni.Azt hallottam hogy kinyílik a mamám ajtaja.Vártam hogy kijöjjön a konyhába, de semmi nem történt.A mamám még aludt, a papám meg nem volt otthon.Egyszer csak azt hallom,hogy a mamám felsikít.Kirohant a szobájából, és odafutott a konyhába.Azt mondta, hogy ott állt az ágya előtt egy férfi és őt nézte.Teljesen meg volt rémülve.Nem értettem, hogy mit keres itt egy férfi.Megint azt hittem, hogy betörtek hozzánk,meg is néztük, de nem volt ott senki.Azóta őt sem láttuk még egyszer.

De jó volt mind ezt elmondani.Eddig nem is akartam elmondani ezeket senkinek, mert nem hittem el senkinek azt, hogy nem fog őrültnek nézni.

öreg,80 éves házban lakom. halt már meg itt ember, de semmi izgalmas nem történik,pedig fel van újítva, bolygatva van teljesen,az felélénkíti a szellemeket.

Van viszont egy 160 éves üres házam is, ott utoljára 20 éve halt meg valaki nem természetes módon. Ott vannak érdekes események, de nem elég, hogy biztosan szellemjárásra utaljon.

Utolsónak: gondolkodtál azon, hogy ezek csak véletlenek? ajtó kinyílik huzatra is,lépcsőn patkány is zajonghat, kiskorombanmeg én is féltem az utcalámpa fényétől,öcséd is félhet z árnyékoktól.

Szia, Napkirály!

Az utolsó vagyok (és - mellesleg - az, aki virgoncan végigtrollkodott egyes kérdéseket, megtisztelő társaságodban:D - pl. a Pacaman-témakört:-) ).

Nem. Ha van "öngerjesztett" félelmektől mentes, árnyékától meg nem ijedő ember, az én vagyok. Mint írtam, öcsém meghalt. A vele együtt lakott házunk minden hangját, reakcióját tökéletesen ismerem (dilatációs hangok, a sok faanyag időnkénti ropogása, lehetséges légáramok, ház körül settenkedő - esetleg - nyest..patkány kizárva, abszolut kultúrterület, soha elő nem fordult). Nos, mindent számításba vettem. Nyest nem kerülhetett a tetőtéri lakásba, hisz minden ablak, ajtó zárva volt. Még ha bekerül is - emberi léptek zaját produkálja, a ritmusukkal együtt? Az lehetetlen. Hogy ez a jelenség mi volt, nem tudom. Megnyugszom ebben.

18:20-as:

Jó, hogy elmondtad mindezt. A te történeteid még változatosabbak, meghökkentőbbek. Ahogyan te, én sem beszéltem mindenkinek arról, ami velem esett meg. Kevesen alkalmasak a meghallgatásra.

Utánad jövőnek írtam. Tényleg érdekes (most olvastam végig). Szerencsére nincsenek ilyen élményeim, időnként fényképeztem érdekes dolgokat, de már belinkeltem párszor,most nem akarom előkeresni.

Van egy nem állandó lakásom, az friss gyilkossági helyszín (kb. 10 év - semmi közöm az ügylethez,később vettem), de az a legnyugodtabb hely ilyen téren, soha semmi rendkívüli, még egy ködös fénykép sem sikerül.