Miért vagyok tele hirtelen negatív érzésekkel, és rémképekkel?

Szerintem rossz hatással van rád, amit a rokonod mesélt neked, félelmet keltett benned és ennek köszönhetőek a rémképeid.Attól félsz, veled is megtörténhet az, ami vele.

Senki nem vájkál a tudatalattidban, és főképp senki nem akar rajtad keresztül ártani a rokonod képességeinek.Miért is tennék, ha ártani akarnának neki, megtalálnák.

Az ilyen kérdéseket csak másodlagosan érdemes logikusan megközelíteni szerintem, és elsődlegesen inkább intuitíve érdemes. Tehát ne agyalj rajta annyit, hanem próbálj ráérezni, miért félsz. Nem könnyű dolog. De hamarabb eljut a félelem feldolgozásáig az ember, ha szembe néz vele, még ha ez tűnik is a nehezebb útnak. Persze sok esetben ,mint ez esetben is eleve az a baj,

hogy nem egészen tudja az ember, mitől fél. De ha magadba nézel, előbb-utóbb megtalálod a gyökerét, és akkor már csak el kell engedni, feloldani. Egyébként a kineziológia igen hasznos alternatív gyógyászati módszer a tudat alá fojtott tartalmak felhozásában és feloldásában. Nem kell tartani tőle, nem pszichiátria és nem okoz fizikai fájdalmat, legfeljebb az anyagiaktól tarthatsz ;) , mivel elég drága a terápia. Azonban rendkívül hasznos, a problémát a legmélyebb gyökerénél keresi meg könnyedén; a nehézség legfeljebb az, amikor sikerült rátapintani a fájó pontra. Na de ha pl. egy lőtt sebből nem szedik ki a golyót, akkor jobban jár a paciens? Nem hinném.. pedig iszonyú fájdalmas lehet a művelet a paciensnek ,na de még rosszabbul járna ,ha szép lassan elfertőződne a sebe és elvérezne. Ugyan ez a helyzet a tudat alá fojtott kellemetlen élményekkel, melyek java része kisgyermekkorban kerül tudat alá, meg csecsemőkorban és magzati korban, képletesen szólva: amíg ott ragadnak, újra és újra "mérgeznek", bevonzanak kellemetlen eseményeket az illető számára, mert TUDATTALANUL hatnak a személyre ezen negatív élmények.

Írok egy ingyenes módszerről is: szürreális versírás, kontroll nélkül (automatikus versírás). Lényege, hogy

nem kontrollálod, mit írsz, se a tartalmat, se a nyelvtant; csak amikor érzed, hogy van ihleted, akkor csak írsz, írsz ,írsz ... aztán amikor érzed, hogy most egy bizonyos adag felszabadult a lelkedből, abbahagyod az írást és elolvasod. Meg fogsz lepődni, mennyi "trutyi" jött ki a tudatALATTIDBÓL és hogy nagy részét már rég elfelejtetted, de ekkor visszaemlékszel rájuk. ;)

És ezáltal részben, vagy egészben meg is szabadultál tőle, de az ismétlés fontos dolog, tehát tedd meg ezt naponta, hetente, ahogy érzed; minél többször teszed, annál többfajta feszültségforrástól szabadulsz meg; persze ebben is kell mértéket tartani,

nem kell állandóan evvel foglalkozni. Amúgy gyönyörű dolgok is ki tudnak vetülni tudatalattról a papírra, de abból szokott a kevesebb lenni, hiszen ennek a folyamatnak elsősorban önterápiás jelentősége van.

Ne felejtsük el azt a tényezőt sem, hogy az ismeretlentől félni szokott az ember, tehát nem annyira nehéz valakit "beparáztatni" (ld.: horrorfilmek, pszicho-thriller), esetleg indokolatlan félelmet váltva ki benne, ha számára szokatlan dolgokról mesélnek neki (pláne ha bemesélnek neki ilyesmit, mert olyan is megesik néha).