Déjá vu vagy harmatgyenge jövőbe látás? Párhuzamos univerzumból áthajlás? Mindkettő esetleg egyikse?

Az esetek úgy 99%-ában ha déjá vum van azonnal szörnyű érzés kerít hatalmába és sírhatnékom van. Vagy nem is déjá vu, lehet jövőbe látás? Esetleg kisebb áthajlás egy párhuzamos univerzumból?

Tehát, kezdődik az egész egy tipikus "oh, déjá vum van" érzéssel. Ezt gondolom senkinek nem kell magyarázni. Ám, ami ekkor jön, az már "parább" rész. Elfog a rettegés, a remegés és hirtelen sírhatnékom lesz. Jön egy érzés, hogy pl nem szabad most az xy csatornára kapcsolnom, mert "baj lesz" - de nem tudom, milyen baj lenne, 25 éves vagyok, nem tiltja senki mit nézzek...

Legutóbbi péda: Ülök a gép előtt elfog a déjá vu és hirtelen eszerűen "látom magam előtt" hogy most fog anya benyitni hozzám, még azt is, hogy esetleg fáradt, dühös, ilyenek... És ekkor kezdem el rosszul érezni magam. Nem mondanám, hogy a rossz lelkiismeret, mert semmi rosszat nem csinálok vagy ilyenek... Egyszerűen csak "érzem, hogy mi fog történni" és remegek, sírhatnékom van, annyira, hogy azonnal váltok pozíciót, cselekedetet, csak hogy "nehogy megtörténjen, amit érzek". Most pl azt tettem, hogy kimentem a szobából és szólt nekem anya, hogy "de jó, most akartam bemenni, megkérdezni, hogy..."

Elég sokszor előfordul velem ilyen. Eddig ritka volt, nem is foglalkoztam vele, de már egyre gyakoribb... Egyik nap tényleg az volt, hogy ültem és sírtam... Pedig egy kellemes vígjátékot néztem, jó napom volt, tényleg semmi rossz nem ért, talán még előző nap sem, semmi apróság sem... Csak jött ez a fura érzés, fájt a fejem, gombóc lett a torkomban és sírtam. Úgy, a semmitől....

(Ha úgy gondoljátok, hogy rossz kategóriában van jelentsétek nyugodtan áthelyezésre. Nem tudtam pontosan hova illene.)