Déjá vu vagy harmatgyenge jövőbe látás? Párhuzamos univerzumból áthajlás? Mindkettő esetleg egyikse?
Az esetek úgy 99%-ában ha déjá vum van azonnal szörnyű érzés kerít hatalmába és sírhatnékom van. Vagy nem is déjá vu, lehet jövőbe látás? Esetleg kisebb áthajlás egy párhuzamos univerzumból?
Tehát, kezdődik az egész egy tipikus "oh, déjá vum van" érzéssel. Ezt gondolom senkinek nem kell magyarázni. Ám, ami ekkor jön, az már "parább" rész. Elfog a rettegés, a remegés és hirtelen sírhatnékom lesz. Jön egy érzés, hogy pl nem szabad most az xy csatornára kapcsolnom, mert "baj lesz" - de nem tudom, milyen baj lenne, 25 éves vagyok, nem tiltja senki mit nézzek...
Legutóbbi péda: Ülök a gép előtt elfog a déjá vu és hirtelen eszerűen "látom magam előtt" hogy most fog anya benyitni hozzám, még azt is, hogy esetleg fáradt, dühös, ilyenek... És ekkor kezdem el rosszul érezni magam. Nem mondanám, hogy a rossz lelkiismeret, mert semmi rosszat nem csinálok vagy ilyenek... Egyszerűen csak "érzem, hogy mi fog történni" és remegek, sírhatnékom van, annyira, hogy azonnal váltok pozíciót, cselekedetet, csak hogy "nehogy megtörténjen, amit érzek". Most pl azt tettem, hogy kimentem a szobából és szólt nekem anya, hogy "de jó, most akartam bemenni, megkérdezni, hogy..."
Elég sokszor előfordul velem ilyen. Eddig ritka volt, nem is foglalkoztam vele, de már egyre gyakoribb... Egyik nap tényleg az volt, hogy ültem és sírtam... Pedig egy kellemes vígjátékot néztem, jó napom volt, tényleg semmi rossz nem ért, talán még előző nap sem, semmi apróság sem... Csak jött ez a fura érzés, fájt a fejem, gombóc lett a torkomban és sírtam. Úgy, a semmitől....
(Ha úgy gondoljátok, hogy rossz kategóriában van jelentsétek nyugodtan áthelyezésre. Nem tudtam pontosan hova illene.)
Nos, bár ritkán van részem dejavuben, mostanában, ha van, próbálok jobban belemerülni és megfigyelni.
Múltkori eset: egy próbanapon voltam és többször is "kerülgetett" a dejavu. Aztán végül az lett, hogy délután kicsit odaááltam a főnökasszonyhoz, váltani pár szót, úgymond "ismerkedni" és közben nagyon ismerőssé vált a helyzet, akkor jött a dejavu és azt súgta valani, hogy ne beszéljek vele, mert nem tetszik neki (nem mutatta ennek jelét) és nem fog felvenni szóval egy dejavu, előérzettel keverve. Nos, ott is hagytam, nem beszéltem tovább vele. Ja persze, nem vettek fel, de így legalább nem ért meglepetés.
A dejavu szerintem egyfajta tudatosodás. Vagy kitisztult tudat és tiszta, kiteljesedett érzékelés. Mert hasonlít is kicsit a tudatos álmokban megjelenő érzéshez.
Olyasmi ez, mintha a valóságban lebutítva léteznénk, de néha felleben valamiért pár percre a lepel és beláthatunk a "színfalak mögé" ezt köszönhetjük a dejavunak is.
Aki bunkó paraszt mit keres ebben a kategóriában? Aki csak oltogatni jött menjen a szexuálitás kategóriába oltogatni a g-cifalókat. Vagy találjon más elfoglaltságot. Eléggé tudlak titeket sajnálni ha ennyi örömötök van az életben. Remélem egyszer jobb életetek lesz. Szomorú savanyú gusztustalan emberként élni :(
Utolsó: írtam hogy nem csináltam semmi "rosszat" szóval nem lehet paranoia sem rossz lelkiismeret de örülök hogy annyi eszed sincs hogy végig olvasod és értelmezed azt, amit írok.
A normális válaszokat pedig köszönöm! Csak érdekelt más is járt e már így. :)
Sértődj vérig nyugodtan, és ringasd tovább magad az álomvilágodba, hogy te bizony komoly sámán vagy.
u.i.: érzelmileg igencsak labilis vagy amúgy, azért sírsz, érdemes lenne elbeszélgetned egy pszichológussal, hogy mi lehet a gond, mert van, még ha nem ismered is be... 25 évesen lehetne annyi eszed, hogy nem egy 14 éves hisztis tinilány fejével gondolkodsz...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!