Mint köztudtaba került mit gondoltok 21 században sem az agy sem más biológiai funkció még csak gondolatot sem képe slétrehozni?

Tudod honnan tudom hogy ezek a dolgok tévesek? Onnan hogy olyan alacsony az inteligenciád hogy még egy összetett mondatot, sőt, még egy tök egyszerű mondatot sem vagy képes leírni. Vajon egy ilyen ember mennyire érthet ahhoz hogy a világ hogy működik vagy úgy bármihez? Hát épp ez az semennyire.

Még ha egy olyan embertől hallanánk ilyen szokatlan feltételezést akinek doktori diplomája van meg elismert tudós stb. akkor sem tűnne hitelesnek. Hát ha még egy ilyen ember állítja aki még mondatokat sem képes alkotni akkor meg pláne nem fog senki egyetérteni.

Tamás Gáspár Miklós (

( Kolozsvár , 1948 .november 28. –) erdélyi magyar filozófus, politikus, közíró.

Írt egy könyvet: Törzsi fogalmak I-II., ( Atlantisz Könyvkiadó , Budapest, 1999

Az első kötet végén, fejezet címe: Levél a töprengőkhöz.

Bár nem árt, ha sorban olvasod az egészet "anima" animától.

Kant „végső veresége" (in: Levél a töprengőhöz) ügyében egyébként a magyarázat: Kant azt hitte, hogy Isten a csillagos égnek és az erkölcsi törvénynek a titkos harmóniája, de Kafkából az következik, hogy tévedett. Az „argumentáció" néhány mondata: „A jónak nincs szíve." Aztán: „Ám aki szemléli mindkettőt, s e szemléletben leli föl Istenét, az az önálló ember. De – egyfelől – az ember nem ilyen; másfelől pedig Franz Kafka megpróbálja elképzelni, milyen is az, ha nem az ember néz, hanem a jó.

A jó hipotetikus szemszögéből: a gonosz szép."

Aztán Pascalt idéz: „Az ember leírása: függőség, a függetlenség vágya, szükség." És: „Az ember állapota: állhatatlanság, unalom, nyugtalanság." Aztán hetet-havat összekavar, hablatyol, mindenről eszébe jut minden, aztán: „szorongó ember álldogál a csillagos ég alatt, elméje tele szöveggel, kultúratörmelékkel, teendők listájával, beszédvisszhan-gokkal és szereptervekkel, teste tele fájdalommal és követelőző belső zajokkal, ágyéka megkívánástól és emléktől lüktet, messianisztikus reménye néha fölpislákol, de ettől is [is] csak [csak] szorong, előítélet, tévképzet, babona, közhely, hazugság ámítja, kábítószert iszik, eszik, füstöl, rág, lélegzik, hamisságot lehel be és lehel ki, kineveti magában a magasztosat és csodálja az állatit, világa lángol körülötte, és ő a kártyapartijára gondol, teljesül régi vágya, és ő szűköl a rátörő bánattól, átöleli rég várt szerelme, és ő a feje fölött rápillant a faliórára: máris unatkozik megint."

Aztán persze kapcsol, hogy elragadta megint az érzület, és téged kezd beszéltetni. Néha elég jókat mondasz, nem is gondolnád. De azért végül mindig úgy jársz, mint Szókratész beszélgetőpartnerei: esélyed sincs. Egyfelől olykor nagy marhaságokba hagyod magad belevinni a narrátor által, másfelől amolyan rortyánus vagy: alapvetően az a bajod, hogy enervált vagy, ő viszont. Szenvedély, szellem, elokvencia, fenség, elérzékenyülés. Te „rezignáltan" élsz bele a „kontextusa-szegett »életvilág«"-ba. Ő a világ sorsáért aggódik, melyből kiveszik „a magasztos", a „tragikus nagyság", a remény, „te azonban a végsőkig kétségbeesettek szokása szerint (…) derűs vagy és profán". Ha a teodícea és a jó társadalom közül kell választani, te nem habozol, de Kafkából mi következik.

Folytatás itt:

[link]

"az igazságot írom a biblia is megírta..."

Látod ez a probléma. A bibliában sem valós tények vannak csak az egyház ezt terjesztette el és a sok birka mind elhiszi. A biblia egy útmutató ahhoz hogy hogyan lehet valaki jó ember és a benne lévő történetek példaként szolgálnak (pl. dávid és a góliát esete = többet ésszel mint erővel). Ha elhiszed hogy jézus feltámadt meg hogy isten gyereke volt és a többi dolgot akkor nem csoda ha ilyen baromságokat is elhiszel hogy az agy nem képes gondolatokat létrehozni.

Bár ha a te agyadról beszélünk akkor ez igaz lehet mert a tiéd tényleg nem képes gondolkodásra