Létezik egyáltalán lélek, vagy minden csak kémiai-biológiai folyamatok összessége?

A választ csak magadban találhatod meg.

Itt megkérdezed és lesz aki azt mondja hogy igen lesz aki azt hogy nem.

Ha megtapasztalod megkapod a választ is! :)

A kérdéseid nagyrésze megválaszolható.

"Ha mindent kémiai folyamatok irányítanak, kémiai és biológiai anyagok keletkezése, akkor a szervezet honnan tudja, mikor, mitől kell félni?"

Attól, fél ami növeli az esélyét a halálra (ez itt azt is jelenti, hogy félsz attól, hogy a társadalom elutasítja, mert egyedül nehezebb

túlélni).

"Honnan tudja, hogy az adott esetben sírni kell-e, vagy nevetni?"

Itt a megint a túlélés ösztöne kap szerepet. Ha például megkapsz egy munkát, annak nyílván örülni fogsz, mert növeli az esélyedet (ha lesz pénzed, tudsz venni kaját, szóval remélem érted). Viszont ami szerintem magyarázhatja a lélek jelenlétét, az a túlélés ösztöne. Végülis teljesen mindegy, hol van az a néhány testet alkotó atom. Ha valaki tud logikus magyarázatot adni a túlélő ösztönre, szívesen meghalgatom.

Annyit tudunk, hogy nem érzékeltünk még olyat, ami lélek lehetne. És azt is tudjuk, hogy kémiai-biológiai folyamatok összessége vagyunk.

Ettől még lehet, hogy valami irányítja a folyamatot, de ezt nem tudjuk.

A hasonlatban szereplő autót vezető embert lehet bizonyítani. A lelket nem. A kettő között az a különbség, hogy az autót a tudásunk alapján ember vezetheti, míg a test lélek általi vezérlésében csak hinni lehet, mivel nincs tudásunk erről.

"És azt is tudjuk, hogy kémiai-biológiai folyamatok összessége vagyunk. "

Sem ez sem az ellenkezője nincs bizonyítva!

"Ha mindent kémiai folyamatok irányítanak, kémiai és biológiai anyagok keletkezése, akkor a szervezet honnan tudja, mikor, mitől kell félni?"

A félelem, és a félelmet kiváltó inger is puszta fizika és biokémia. Nem látom be, hogy lenne egyéb közbeiktatott tényező a materiális tényezőkön kívül. Inger (kölcsönhatás a külvilággal) -> ingerület (idegrendszeri jel) -> érzet (idegrendszeri feldolgozás után). Az idegrendszer felépítése szerint részben genetikai, részben szerzett. Ennek alapján, és emiatt bizonyos dolgoktól ösztönösen félünk, másoktól megtanulunk félni, vagy legyőzzük félelmeinket.

"Honnan tudja, hogy az adott esetben sírni kell-e, vagy nevetni?"

Ugyanaz, mint fentebb. Idegrendszeri adatfeldolgozás konkrét módjától függ. Attól függ, hogy minek örülsz, és mitől sírsz, hogy az idegrendszerednek milyen a felépítése.

"A pszichológiai betegségeknél a test fél, vagy a lélek?"

Mi az a lélek? Legalább három, teljesen különböző definíciója van. Valamelyik materialista szemmel is elfogadható, a többi halandzsa. A félelem mindenesetre elválaszthatatlan a biológiai, idegrendszeri hátterétől.

"Viszont a tudósok szerint a lélek nem létezik, mert semmivel sem mérhető."

Pontosabban a fogalom sincs tisztázva, így nem is lehet tudni, hogy mit keresünk egyáltalán. Ebből persze következik, hogy miért kellene létezőnek elfogadni, ha aki hisz benne, azt sem tudja, miről beszél.

"Ha minden csak kémia-biológia, akkor miért nem tudja az ember elfogadni, hogy élete véges, és meg fog halni?"

El tudja. Persze nem elsőre, és nem mindenki. Azonban tanulás, jellem, személyiség kérdése, hogyan áll valaki a halál gondolatához. Lehet ezt az élet szerves velejárójának tartani, de lehet Isten átkának is, az abszolút végzetnek, vagy átkelésnek a túlvilágra. Eléggé változó. A túlélő ösztön erős az állatokban, és az emberben is, ennek van egy tudati leképeződése, amikor az elkerülhetetlen halálról gondolkozunk. Ahhoz hasonló az eset, mint amikor a végtelenről gondolkozunk. Gyakori klisé vallásos emberek szájából, hogy az ember korlátolt értelme nem képes felfogni a végtelent. Ez azonban már rég nincs így, ugyanaz a helyzet áll fent, mint a halállal. Fel lehet fogni, csak nem könnyen, nem elsőre, és fontos, hogyan közelítesz a problémához, sikerrel jársz-e, vagy vakvágányra jutsz. Az emberek gyakran gondolkoznak analógiákban, a halálnak vannak analógiái a természetben, és gyakran említenek körfolyamatokat, amikor a halál véglegessége ellen érvelnek. A végtelent azért nem értik, mert véges analógiával próbálnak közelíteni hozzá. Ez érthető, hiszen ami körülvesz minket, amivel az agyunknak életünk során reagálnia kell, az mind véges. Első körben megpróbáljuk a végtelent is a szokott módon értelmezni, és ebbe belebukunk.

"Miért csak az ember hisz Istenségekben, lélekben, reinkarnációkban?"

És még mennyi minden másban, amiben semmi értelme... azért mert emberek vagyunk, nem másfajta állatok. Minden állatnak vannak egyedi tulajdonságai, amik más fajoktól elválasztják. Az embernek az az egyedisége, hogy ilyen dolgokat produkál az elméje. Nem kell analógiát keresni, teljesen könnyen emészthető, hogy erre csak mi vagyunk képesek, mert olyanok vagyunk, amilyenek, és nem másmilyenek. Az idegrendszerünk kiugróan fejlett az állatvilágban.

"Valahol olvastam egy hasonlatot, hogy az emberi lélek olyan, mint egy folyamatokat irányító tényező."

Csakhogy ki látott már közülünk lelket, amelyik folyamatokat irányít? Elképzelni el lehet, csak az nem tiszta, miért kéne elképzelnünk.

Rengeteg féle nem fizikális energia létezik.

Lélek a szó szoros értelmében nem létezik de létezik tudatos energiád, asztrál test ha mondhatjuk így és számos más energiáid.

Szomorúan veszem tudomásul, hogy alig pár száz évvel a Vízöntők korszaka előtt, a 21. században, ahol ekkora tudás áll rendelkezésedre, ha keresnéd, és ahol már számtalan ideológiai rendszeren vagyunk túl, még mindig a materiális szemléletű embereknek adsz igazat, meg annak, amit a biológiai órákon olvastál, amit én már gyerekkoromban is csak mosolyogva hallgattam végig.

A lélek létezik, sőt, csak az létezik, ugyanis nem a lélek van a testre szabva, hanem a test van a lélekre szabva.

A létezés magasabb dimenziókban jön létre. Mindenkinek van egy Teremtője, de ez nem azt jelenti, hogy mindenkinek van saját teremtője. Egy tetemtőtől több teremtmény származhat. A létezés elsősorban tudatosság, és energia. Egy olyan magasabb rendű, Isteni megnyilvánulás, ami tudatosság, és energia. A legmagasabb tudatosság és energia a szeretet. A szeretetben jött létre minden lélek. Erre azért volt szűkség, hogy mikor a lélek létrejön, megfelelő érzelmi, értelmi, spirituális képességeket, és sértetlenséget élvezzen. Nem azért, mert a szeretet a legnagyobb dolog, hanem azért, mert ez a legtisztább állapot.

A lélek, annak érdekében, hogy fejlődjön, és tanuljon, univerzumokat, létsíkokat, és dimenziókat jár meg. Egy nap persze el kell jutnia a legalacsonyabb dimenzióba is, a materiális dimenzióba, azaz a három dimenzióba, aminek a Mátrixa csak egy valamit fogadd el kizárólagos létezésnek, a szilárd energiát, azaz az anyagot.

Egy ilyen anyagba kell beleintegrálódnod, elsősorban az idegrendszerbe, másodsorban a test metafizikai és morfogenetikai tudatplazmájába, ahol a lélek elméje, és tudata százszázalékosan a testtel azonosul.

Ebben az állapotban nem érzed a lelket. Sokan börtönként élik meg a testet, mások feladatként, megint mások kihívásként. Nem egy ilyen életet kell leélned, hanem több százat, több ezret. Egészen addig, míg a lelked nem materializálódik annyira, hogy már nem csak testben ne tudj mást elképzelni az anyagon kívül, de lélekként is szilárdnak érzed magad. Ebben az állapotban már elképzelhetetlen a magasabb rendű megnyilvánulás számodra.

A félelem egy tudatállapot. Amikor az elméd valamitől fél, az elme, ami bele van integrálódva a testbe, automatikusan a test tudatplazmája is olyan intelmet jelezz az agynak, ami kiváltja a félelem reakcióját a testből. Így van ez a pszichológiai betegségnél, sírásnál, nevetésnél, és mindennemű érzelmi állapotnál. Persze ott van az akaratod is, amivel akár erőltetve is létrehozhatod a fent említett érzelmi állapotok reakcióját a testedben.

Utánaolvashatsz alaposabban is a reinkarnációnak, és a lélek útjának.

Példa kedvéért ott van az az angol kislány, valamikor néztem a Viasaton, aki három évesen olyan helyeket, személyeket, történéseket említett meg, nem sokkal azután, hogy megtanult beszélni, amelyekben nem lehetett része. A szülei eleinte nem hittek neki, de amikor az általa leírt helyszínre egy pszichológus segítségével rátaláltak, sőt, még a személyekre is, nem volt kétséges, hogy a kislány egy korábbi inkarnációjára emlékezett vissza.

Mikor eljött a nap, szüleivel, és a pszichológussal autóba ültek, és kimentek a helyszínre.

A kislány úgy érezte, újra otthon van, meg tudta nevezni a személyeket, sőt, még a kutyát is a nevén, és még a szobáját is megtalálta. Ebből könyv is íródott.

# Magyarázd el nekem a következő fogalmakat: energia, plazma, lélek, dimenzió

Erre szükség van, hogy a hozzászólásodat értsem, és ne gondoljam úgy, hogy esetleg halandzsázol össze-vissza.

Részemről egyértelmű a lélek létezése. Nem kezdem el indokolni, mert aki nem érti, nem akarja elhinni azokat a dolgokat, amikre kis millió bizonyíték van az úgyis beleköt, nem hiszi el nem kell erőltetni.

Azonban közelítsük meg másfelől a kérdést. Amenyiben a lélek nem létezik, akkor el kell hogy szomorítsalak, ugyanis valamilyen szinten érvénybelép az "eleve elrendeltetség" elve. A lényeg az, hogy ha minden materiális, akkor minden matematikailag kiszámítható. A kis apró kémiai folyamatok az agyadban kiszámolhatók. Az egész univerzumban minden kiszámolható, a szabad akarat nem létezik csak egy illuzió. Nem tudom mennyire érzed súlyosnak ezeket a mondatokat, mert ezt fel kell fogni, és ha igazán fel fogod és elhiszed várhatóan mély depreszióba esel. Egy másik példa ha látad a Mátrix című filmet; ebben az esetben a valóságunk annyiban különbözik a filmtől, hogy az utolsó gondolatod is csak beléd van programozva, a reakció, amit ennek a válasznak az olvasása közben érzel az is csupán a programod része, ami jó előre meg volt írva. Elvégre a kémiai folyamatok az agyadban a környezetedben mind kiszámíthatóak és én is csak azért írom ezt, mert az engem a Föld egy másik pontján másmennyiségű napsugárzás ért, mint téged, mások voltak a körülmények, viszont kiszámítható volt már az ősrobbanás óta, hogy ez így lesz...

Gondolkoz el ezen egy kicsit érezd a súlyát annak, ha nem létezik a szabadakarat. Aztán döntsd el, hogy kinek adsz igazat. De figyelemztetlek ismét, ha átérzed az eleve elrendeltetség elvét és azt igaznak tartod magadra, onnantól egy szomorú élet vár rád.