Miért kerül el a szerencse?

Tudom mit érzel. És azt kell mondjam, tapasztalatom szerint, nem véletlen hogy egyeseket kerül a szerencse. Ahányszor akartam valamit, valami mindig meggátolt. És éreztem hogy valami nem hagyja, valami ami felettem áll. És szerintem ez így is van. És igen, kissé félelmetes volt ez a felismerés. Sors, karma, nem tudom hogy mi, de létezik! Én beletörődtem végül, mert felismertem, hogy ha küzdenék ez ellen, csak rosszabb lenne. Képtelenség felülírni azt, amit kiszabtak rám. Elfogadom a sorsomat, bármennyire is szomorúnak tűnik az életem. Minden, ami én vagyok, éles ellentéte annak, amilyen élethelyzetben vagyok. Amilyen életkörnyezetbe beleszülettem. És ez, büntetés. Nem tudom miért, de egész életemben szenvedtem, avagy megkaptam a büntetésem. Sokáig sajnáltam magam, de idővel rájöttem, hogy nem kell sajnálnom magam. Csak egyetlen ember vagyok a sok milliárd ember közül. Jelentéktelen vagyok, és valószínűleg az életem is az. Ezért már nem érdekel mi lesz velem. Egyszerűen elismerem önmagam előtt hogy semmi hatalmam sincs a saját életem alakulása felett. Nem félek a haláltól, hiszen nem is élek igazából. Ezért nem félek a haláltól. És hiszek a reinkarnációban, nem 100 százalékig hiszek benne, de gyanítom hogy létezik. Igazából mi mind csak játékok vagyunk, csak játszadoznak az emberi életekkel. Gondolj csak bele, az egyik embernek megvan mindene, a másiknak nincs semmije, sőt még hátrányokkal is indul. Nem tudom, de erősen gyanús nekem ez az egész..

De persze ezzel nem azt akarom sugallani neked, hogy te is törődj bele mindenbe.