Ha saját magam átkoztam meg akkor a rontást h vegyem le magamról?

Ez egy önmagát beteljesítő végtelen ciklus, amiből már nincs visszaút. Én mint a világmindenség alázatos szolgáinak végső útmutatója a szerelmi kötést javaslom önmagaddal, mert ha megbolondulsz, akkor sikitás helyett csak röhögni fogsz mind azon, ami még rád vár.

Nem utasítalak rá, mert ezt a döntést neked kell meghoznod. Egyébként a rántást szerintem bármelyik természetes tisztítószer képes kiszedni.

Ne vezekelj a vétkeid miatt, amiket magad ellen követtél el! Bocsáss meg magadnak eltévedt lelkek hordozója, kik világokon keresztül vándoroltatok. Csakráidat árnyékba borító sötétséget, most már a napfénye okozza. És éjszaka, mikor vérbe borul az ég, emlékeztet téged örökre szoló mély áldozatra, amit megtettél értünk, másokért és önmagadért! Vezessen utadon démonod, ki az angyalod immár. A rontás eméssze fel vétkeidet és átkod legyen áldásod!

Önmagad borzasztó nehéz feloldoznod.

Valószínűleg nagy árat kell majd fizetned - vagy véráldozatot hoznod.

Például a tested egy darabkáját kell cserébe adnod. Ujjpercet, fogat, fülcimpát. Talán úgy sikerülhet.

Én a helyedben úgy csinálnám, hogy amikor erősek az asztrális együttálások (pl teliholdkor), levágnám a kisujjam utolsó percét és azt ajánlanám fel a megbocsájtatásom ellenszolgáltatásaként.

Az biztos, hogy tanulni fogsz egy életre az esetből.

Eszedbe ne jusson megcsonkítani magadat! Kérd pszichológus, pap, vagy más, számodra hitelesnek tűnő személy segítségét a problémáid átbeszéléshez.

Honnan veszed, hogy megátkoztad magad? Mik a jelei?