Van még kérdése valakinek, hogy a mágia létezik? És gyilkolnak vele?

A kérdést valóban árnyalja, hogy egy külső szemlélődő számára lehetetlen pontosan eligazodni a különböző kultuszok sokszor önmaguknak is ellentmondó kaotikus világában, amit ráadásul nyakon öntött a populáris okkultizmus fogyasztói szirupja. A női magazinban közölt zodiákus jegyektől az állatok vérével praktizáló kemény sátánista kultuszokig a különböző praktikáknak ezer meg ezer vállfaja létezik, amelyekből a gombamód szaporodó csoportok szabadon válogatnak. Idén szeptemberben nagy feltűnést keltett egy mágiáról szóló könyv, amelynek szerzője a Washington Post vallási rovatának vezetője volt. Sally Quinn azonban a Finding Magic (Találj rá a mágiára) című művében nem tárgyilagos kívülállóként írt a témáról, hanem „coming outolt”, mint évtizedek óta gyakorló okkultista. Quinn – akinek férje Ben Bradlee 25 éven át a Washington Post főszerkesztőjeként az amerikai politikai és média elit egyik befolyásos szereplője volt – kollégáknak, politikusoknak, üzletembereknek egyaránt adott tippeket arra, hogyan alkalmazzák a rituális mágiát a hétköznapjaikban. „Három embert öltem meg átokkal” – foglalta össze személyes tapasztalatait könyvében, amiben leírja, hogy a skót nemzetiségű családjában már sokadik generáció óta foglalkoznak különböző tradicionális rítusokkal.különböző tradicionális rítusokkal.

Gyerekkori emléke volt, hogy miután a szülők hazajöttek a baptista gyülekezetből a vasárnapi istentiszteletről, otthon sorra kerültek elő a vudubábuk és az átokszövegek, amelyek emlékezete szerint kegyetlenül hatékonyak voltak: „Láttam, amikor anyám átkot helyez két emberre, akik korábban megbántottak engem és miután kimondta, hogy »meg fogtok halni«, így is történt, hamarosan mind halottak voltak.” A következő két áldozatot már felnőttként Quinn helyezte átok alá szerelemféltésből, akik szintén hamarosan távoztak az élők sorából, súlyos betegség illetve öngyilkosság által. A szerkesztő asszony szakmájában is alkalmazta a sötét praktikáit, amikor Clay Felkert, a rivális New York Magazine alapítóját tette „átoklistára”, miután az egy trágár megjegyzést tett a személyére. Ezt követően a lapot eladták, Felkert kirúgták és megalázták, néhány éven belül pedig torokrákban megbetegedett, amibe hosszú évek szenvedése után bele halt.

4 Nem reklámozok, csak itt divat némely ezostól, hogy amit használ azt bőszen tagadja, mint nem létező dolgot, aztán amikor senki nem látja meg rohan az aktuális kedvenc boszijához, az újabb kötésért, rontásért.

Gondoltam, hagy tudja meg a nagyérdemű, hogy létező dolog, akár ki akár hogy próbálja tagadni.

8 Még mindig nem reklámozok. De téged ellenben nagyon nagyon zavar, hogy ez nyilvános információ lett. Azt látom.

Pedig jó ha az emberek tisztában vannak azzal, hogy mi ez. Kevésbé lehet megvezetni őket.

Mert egy titok vagy információ addig értékes, míg rejtve van. De milyet napvilágra kerül elveszti erejét és értékét.