Éjjelente, mikor lefekszem, úgy érzem, mintha valami lenne a szobámban, ha hasra fordulok, hogy ne lássam, olyan, mintha a hátamra telepedne a lapockáim közé. Mi lehet?

No, nem tudom végül mi lehetett, de már vagy három napja igyekszem elzavarni, és nem törődni vele, és eltűnt.

Köszi a válaszokat.

Még mindig eszembe jut néha az élmény, és utána olvasva az alvásparalízisnek, nem egyezik vele:

-a testem nem volt merev, könnyen mozogtam, fel is állhattam, de még a mozgás sem enyhítette annak az érzését, hogy valaki van a szobámban.

-éber tudatállapot stimmel.

-mérhetetlen rettegés megint csak elkerült.

-Különbség még, hogy általában a mellkasra ül a valami, de nálam a hátamra, a lapockáim közé telepedett, és a szokásostól eltérően nem fullasztott.

Ilyen és ehhez hasonló tapasztalatokkal sem találkoztam még, élménybeszálomókban sem, ez pedig érdekesnek tűnik, mert vagy egy új ága, megjelenési formája az alvásparalízisnek, vagy, tudósok ne vessetek meg érte, de tényleg igazam van és valami járt nálam.

Ezeknek fényében, ismer valaki még az alvásparalízishez hasonló, erre az esetre ráhúzható pszichológiai tényt, ami magyarázatot adhat?

Illetve az ezo hívők tudnak olyan praktikát, amivel megtudhatom, ez az izé mi volt és mit akarhatott?

A válaszok többsége egyértelműen alvásparalízisnek tudta be, és most jutottam el addig, hogy találtam megfelelő forrást, leírást a jelenségről, és derült ki, mennyire nem egyezik.

Mióta elzavartam, nincs itt, így nem tudom letesztelni, hogy megjelenik-e ha mással alszom, így e kérdésben legfeljebb spekulálni lehet. Vissza hívni nem akarom, akkor sem, ha csak nekem valóságos.

Ebben a kb háromnapos szakaszban kimondottan erős volt az az érzés,hogy valaki figyel, elalvás előtt is, és mikor éreztem, legfeljebb 10 percet szundíthattam előzőleg ( szokásom elalvás előtt még meditálni, illetve elgondolkozni dolgokon, és megesik hogy a gondolkodás szundiban ér véget :))

Elalvás előtt is volt már hasonló érzésem, ettől az élménytől függetlenül, de addig semmi nem ült a hátamra, csak volt, illetve amit én mókásnak találok, árnyékok kavarognak a plafonon, néha meg füstszerűen jönnek be az ajtón.