Démont szeretnék idézni?!

Ha kéretlenül jött, ártó szándékkal, mondjuk egy félresikerült szellemidézés során, vagy csak úgy, akkor csinálj vele, amit akarsz, felőlem "rugdosd vissza", bármit jelentsen is ez.

Ha viszont MEGIDÉZTED, tehát magadhoz invitáltad azért, mert kérésed, kérdésed van hozzá - ok nélkül jó esetben senki sem idéz meg semmit... Akkor:

- egyrészt, ha hajlandó volt veled dolgozni - egyértelművé teszik, hidd el -, akkor el is megy, ahogy vége a szertartásnak (mivel többnyire ez a szertartás zárása).

- másrészt, ha vendégeket hívsz, és már nem szórakoztatóak, őket is kirugdosod az ajtón? Na ugye. Tisztelet. Basszus... Még mindig te vagy, aki felkereste őket, és nem fordítva.

Abban igazad van, hogy aki ezt nem érti, nem tudja olyan határozottsággal végigvinni, hogy érzi közben - és akkor a lény, démon, angyal, bármi más is érzi - hogy elejétől végéig ura a helyzetnek, az ne csinálja. Akinek nincs rá indíttatása (pl. te, aki a démonokban csak a negatívumot látja; pedig semmi se tisztán fekete vagy fehér ezen a világon, ezt értsétek már meg; sőt, még az angyalokban is, ami egyébként nem rossz gondolkodás, mert tényleg nincs köztük annyira nagy különbség, mint a retorika sugallja és a legtöbb ember gondolja) szintén ne csinálja. De az az adott személy, wannabe idéző gyengesége, éretlensége, félelme az, ami miatt vagy teljesen sikertelen lesz az idézés, vagy képtelenség komolyan venni az illetőt. Nem a lény a "hibás".

- "okj-s táltos mágus"

- két rettentően ostoba hasonlat után egy odaszúrt "na felfogtad ?"

- illetve most, "szedesd össze a démonaiddal a 7 dragon ballt h hozzanak ki a kis álom világodból"

Ha az embereket sem tudod tisztelni, és még csak észre sem veszed, nem csodálom, hogy a spiritek sem tisztelnek téged. Illetve, bocs, de a személyeskedő hangvételed a csapnivaló helyesírásoddal karöltve mindenre utal, csak intelligenciára nem.