Miért a jókat érik?

Túl sokat foglalkozol mások problémáival. Először a saját dolgaidat hozd helyre és utána ha van még energiád, foglalkozz mások gondjaival is.

Bár az nem derül ki milyen típusú bosszúságaid vannak.

Most miféle problémáid vannak?

Keménynek kell lenned előbb, hogy a saját mentális egészségedre vigyázz, utána kell jónak lenni, hogy másnak is segíthess. Amíg nem vagy kemény, ne próbálj meg jó lenni.

A tükörkèped ápolni a világban, saját magad kihasználásához vezet. Aki kihasznál tèged, az te vagy ez csak tükröződik a környezetedben. A válasz a kèrdèsedre: legyèl önző. A saját hangulatod ès èlmènyeid a legfontosabbak. Ha nem azèrt èlünk, hogy èlvezzük akkor mièrt?

Ha a boldogság a legfőbb vágyunk, akkor mièrt tagadjuk meg? Ne legyèl normális. Legyèl egyedi ès őrült. Dobj el minden korlátozó hiedelmet ès illemet. A szereteten, hálán, örömön ès pezsgèsen kívűl nem igazán lesz benned más èrzès. Örök lelkesedès ès energia. Ezèrt legyèl önző, az önzősèg nem rossz dolog, de annak van beállítva. A boldogság kulcsa. Aki nem önző, az boldogtalan ès követi a tömeget, remèlve, hogy boldog lesz. A boldog a maga ura, egy törvènyenkívüli, nem lehet befolyásolni semmivel.

Amikor azon gondolkodsz, hogy "jó" vagy akkor próbálj mélyebbre ásni és felismerni, hogy személyiségednek ez a "jó ember vagyok" része inkább arról szól, hogy mások szemében "jónak" tűnj, nem pedig arról, hogy jó ember vagy. Félreértés ne essék, nem azt mondom, hogy valójában rossz ember vagy, lehet, hogy tényleg kivételesen jóakaratú ember vagy. Amire rá akarok világítani az egy tipikis pszichológiai jelenség, ami nagyon sok embernél előjön és érdemes lenne tudatosítani és kezelésbe venni.

"mindig probàltam segîteni màsokon" - erről is egy rokon téma jut eszembe. Amikor az ember a szó legtisztább értelmében segít másokon, az ERŐből történik, egy jóleső, erőteljes érzés ami örömmel jár. Viszont van egy olyan jelenség (pszichológiában helper-szindrómának hívják), amikor az ember saját kárára "segít" másokon, akkor is ha valójában nincs meg ehhez az ideje, energiája, képességei. Ez nagyon kimerítő, kiégéshez, sérelmekhez, csalódottsághoz vezet. Valójában ez sem arról szól, hogy az ember segíteni akar, hanem arról, hogy "segít" látszólag, de valóján titkon azt várja, hogy másoktól ezt visszakapja.

Ezek a szívcsakratúlműködés különböző aspektusai, de nem feltétlenül ajánlom, hogy utánaolvass, mert rengeteg honlapon/könyben baromságokat írnak a csakrákról. Szerintem sokkal jobb, hogyha a fentebb leírtakból kiindulva önállóan végzel önismereti munkát. Ha ezekről elkezded fokozatosan leszoktatni magad, rengeteg energiát spórolsz meg és elkezdheted az életed nagyobb erővel, örömtelien felépíteni.

Az építkezéshez azt az elvet ajánlom (kedvenc önfejlesztő stratégiám), hogy ne egyik napról a másikra változtasd meg az életed, hanem inkább csak apróságokat tegyél, de azt nap mint nap. Tehát folyamatosan, nap mint nap lépj előre egy picikét az életedben, a fejlődésed érdekében.

Sajnálom ha túl őszinte voltam, remélem nem vetted rossz néven, vagy személyeskedésnek, vagy ilyesmi. Csak amiatt feltételeztem a fentebb leírt működéseket, mert nagyon tipikusak, sokan szenvednek ezekkel. Sok könyvet tudnék ajánlani önfejlesztésről, ha érdekel, írj privit. :)

...mert a jóság komplementere (=ki-egészítője) a gonoszság ... a természet minden művében ez az igazság.

Minden önnön ellentettjével együtt alkot teljes egészet.

...a világ egy szomorú történet.