Az igazi mágikus tudás az, amikor mindent amit tudsz a magad fejlődésére használsz fel?

Két dolog az, amit ninnél jobban szétosztunk, annál jobban szaporodik, nagyobbra nő:

- a pletyka és

- a tudás!

Akkor a világ tökéletes így, ahogy most van, nem? Minden ember végső motivációja az önzés, ezt látod most. Néhányan ezt levetkőzik, a legtöbben soha. Amíg van "enyém", "nekem kell", "én akarom" és társai, addig ez így is marad.

Ha átadom amit tudok, annak, aki képes megérteni, akkor már ketten tudjuk és adhatjuk tovább, amíg mindenkihez el nem jut, aki nyitott rá. Ezáltal minden embert feljebb emeltünk onnan, ahol volt. A tudás nem képes elfogyni, attól főleg, hogy átadod. Ha mindenki mindent megtart magának, óriási különbségek és ellentétek maradnak az emberek között. Emellett a világ része vagy, porszem, fogaskerék. Ha csak magaddal törődsz, nem vagy több egy rákos sejtnél. Ha segíted a többi "sejtet", akkor marad egészséges a szervezet, a világ.

Varázslat az, aminek nem ismered a működési elvét, de létre tudod hozni a folyamatot, mert pár kulcsmozzanatot megtanultál. Ha tudod hogyan működik, akkor nem varázsolsz.

Az igazi mágikus tudás nem feltétlenül a fejlődést szolgálja. Ha igazi mágikus tudással rendelkezel, már nem sok fejleszteni valód maradt. Ha magadra fordítod ezt a tudást, egyetlen emberre korlátozod le a képességeidet. Ha másokra fordítod, vagy magadra, és másokra egyaránt, akkor több különböző területen gyakorlod a tudásodat, több lehetőséged van a fejlődésre, ismeretszerzésre, és esetlegesen másoknak is jut valami a tudásból. Kinek-kinek felfogóképessége szerint. Az ember úgy fejlődik, hogy a tudását továbbadja. A tudást újonnan birtokló rendelkezni fog az elődje tapasztalatával, és új ismeretekkel gazdagíthatja azt. Ezt továbbadva az utódja még több ismerettel fog rendelkezni, miközben a haszontalan részek elvesznek, felülvizsgálat alá kerülnek. Így működne ideálisan. Amikor valaki meg akarja tartani magának a tudást, annak két oka lehet. Az önzés, és mások fölötti uralkodási vágy, vagy a bölcs belátás, amikor az akkumulált tudásmennyiség már elérte azt a szintet, hogy a felkészületlenekben kárt tegyen. Az első esetben senki nem fogja megkapni a tudást, vagy csak egyetlen ember, akit az illető utódjául választ. A második esetben mindazok megkaphatják, akik alkalmasak befogadni azt. Többen több szempontból közelítik meg ugyanazt az ismeretanyagot, és mikor továbbadják, mindannyiuk tudása öröklődik, nem csak egyetlen emberé. Ezért van az, hogy a mágikus tudást soha nem egy ember birtokolta, hanem mindig egy szűk kör. Mindig akkor kezdődött a probléma, amikor politika vegyült a dologba, vagy bármilyen formája a világi hatalomgyakorlásnak.

Pár dologban nem értek egyet az előző kommentárodban. Amennyiben kizárólag öncélúan használod az ismereteidet, az azt eredményezi, hogy a tudás egy részétől elzárod magad. Ez akkor is érvényes, ha pillanatnyi érdeked, hogy másoknak segíts. A tudás egyik fontos ismérve, hogy egy ember nem birtokolhatja, csupán törekedhet rá. Ha eléri a tökéletes tudást, nem nevezhető többé embernek. Emberként tehát a törekvés a fontos. Emberenként eltérő a törekvés kiindulópontja, de a cél azonos. Az önfejlesztés zsákutcába fut, ha a célja önös. Az Én nem lehet célja a tudásnak, mert az Én véges, a képességei szintén végesek. Ha az Én felemelése a cél, akkor viszont nem lehet önös minden cél. Az Én képtelen felemelkedni anélkül, hogy megtapasztalja az összetartozást. Anélkül csak Én marad, emberi, és kicsi. Ettől függetlenül lehet hatalmas intellektus az illető, de még mindig csak emberi, emberi tudással. A tudás pedig, amit a mágus keres eredendően nem emberi. Sokáig el lehet jutni okkult tanítványként emberi tudással is, de az út végéig semmiképpen. A látszólag elszigetelt remeték, bölcsek is megtapasztalják ezt, de sokkal megfoghatatlanabb szinten.

Még egy gondolat. Az ember a maga sorsát szövi, a sors nem önálló, gondolkodó, és ítélkező entitás. Minden amit tapasztalsz a saját tetteidből ered, akkor is ha nem érted. A teremtő pedig végképp nem szól bele önnön művébe, mert ezzel a világ általa felállított törvényeit rúgná fel. Amíg ember vagy, te mozgatod a saját sorsodat. A tudás legmélyebb titkai ehhez vezetik el az embert. A tettek, és következményeik ismeretéhez. Ha tudod mit teszel, tudod miért teszed, és tudod mi lesz a következménye, az már nem mágia, és nem is tudományos kísérlet, hanem igazi tudás. Mivel azonban a tetteid másokkal is összekötnek, csak magadért nem tudsz cselekedni, mert nem fogod látni a tetteid következményeit, amik túlmutatnak rajtad, és a visszatérő szálakat ezért nem fogod érteni. A tudás így már nem lesz tudás.