Mi az élet értelme valójában?

Hogy megtanulj itt és most létezni.

Ennek persze szerteágazó vetületei vannak de röviden ennyi

A világ most nagyon szabadon van engedve azért ilyen amilyen főleg ilyen kiszámithatatlan. Vannak formák és alakok, amik odaátról különbözö lelki energiák leképeződése, ennek száma végtelen igy végtelen sok forma vagy lény lehet, és ahogy fent van valami célja és minösége, itt lent is van feladata és alakja. A világ igazi szerkezete azért olyan láthatatlan, mert valami oriási módon minden egy csak itt lent sok tökéletlen alakba van, de ugyanabból vannak és mindegyik saját maga minőségét fejleszti, de mindig szükség van másokra is, hogy pótolják hiányosságait és erösitsék gyengeségeit. A nagy végtelenböl mindenki kap egy szeletet, mint egy tortát, és az ö maga, azért él hogy azt gondozza, fejlessze.

Az élet értelme az hogy végtelen úton fel kell fejlödni az isteni szinvonalig. Az isteni mag mindenkiben ott van, ezzel tudjuk, érezzük magunkat a világban, és idötlen módon minden szenvedés azért van hogy minden megnyiljon (eltünjön) és megerösödjön, ekkor megnyugszik, eltünik az eszköz sajátos energiája és nem szennyezi a tudatot a tudatlansága, félelme, balszerencséje és többé nem csinál rosszat csak csendes tó marad ami tökéletesen visszatükrözi a fényt... a rossz gondolkodás->rossz energia v. érzések->hiba->szégyen->büntetés->szenvedés->veszteség v. betegség. Minden rosszat visszakapunk mielött teljes tudatosságot szerzünk valahol, mindet az elsö kettö vagy a karma okozza, de az is csak az elsö 2 valamelyikét akkoris ha teljesen rajtunk kivül állónak tünik a dolog, csak szemléletmód kérdése.

Az isteni mag csak a legvégén hoz dicső gyümölcsöt, csak teljes tudás és kiürült karmánál müködhet tudatosan az a legendás mindentudás ami pl Buddhának is volt és minden embert megerösit az igazságérzetében. Ez az isteni mag az élet folyamán mindig húz felfelé és bármit joga van megváltoztatni valami cél vagy karma miatt az érintett tudtán kivül.

Tiszteld az életet, mert nagyon megver ha lázongasz. Mindenkinek adva van a feladata és boldogtalan lesz ha mást csinál, a boldogság is egy jelzője a fejlödésnek.

Minden gonoszság véget ér majd (mert szenvedést okoz müvelöjének is) és addig kell változnia sok hibával és büntetéssel amig be nem látja hogy hasztalan amiért dolgozik, létezik és jobb az ami fölötte áll ehhez az kell hogy mindenben tapasztalatot szerezzen. A gonoszság csak mulandó és nem az ember, a gonosz is örül és nem bánt ha erösebb vagy nála (ez rögtön észrevehetö), mindenki csak akkor támad, lázong, nyugtalankodik ha gyengébb vagy nála és az útjában állsz.

Mindent az intuició irányit, az egy érzékszerv, mindent ezzel kell tudni (a tapasztalat ami adta úgyis feledésbe vész, csak a nyitottság és tudás marad), ez az út végén átalakul és tüzes látás lesz belöle a szellem világában, ami energiaként dolgozik mindennel (és igy tökéletesen kielégiti a legapróbb mindennapi dolgokat is) és maga tele van energiával és tudatosodással már bármikor adhat másoknak is ilyen energiát. Minden szint tartalmaz, mindenkinek megfelelöen tudja mutatni, mert belül már mindent ismer, ez a végcél.

Ez a fehér energia ritka, gyönyörü és feltünő az emberek között, mindenkinek ez táplálja a fantáziáját, minden vágyuk "mögött" ez van, a vágy is ennek a hiányából származik. Az elme eltévelygése pedig az, ha valaki nem tud erröl és azt hiszi bármi másban megnyugodhat és hasznos, azért kezd dolgozni és más dolgokat kizár, itélkezik, de igy mindig pont az igazságot kerüli el, mert az teljes.