Mi értelme van az emberi életnek? (többi lent)

Amennyit beleraksz, és ami értelmet te adsz neki.

Várhatsz másra is, de az a biztos, amit te teszel :)

Látod, ezért nem vagyok keresztény. A kereszténység éppen a leírtak miatt nem tud erre a kérdésre választ adni.

Csak olyan világnézet, mely felismeri a földi élet értékét.

Egyet értek az előzővel. :) Viktor Frankl fogalmazta meg nagyon jól ezt a kérdést. Az élet értelme az, hogy milyen értelmet adsz az életnek? Mivel töltöd ki azt a rengeteg időt, ami előtted áll? Én ugyan nem vagyok hívő, de így belegondolva: mégis hogy várhatná el tőlem bárki, hogy hasznosan töltsek egy örökkévalóságot, ha az itt megadatott hatvan-száz évvel nem tudtam mit kezdeni, és nem jó irányba mentem?

Szóval vedd ezt úgy, mint egy tutorialt az örökélethez. :)

Az ember nem több egy átlagos élőlénynél, mint bármely fa vagy bogár. Az élet létrejöttének nincs oka, felesleges keresni, csak megtörtént, mert megtörtént. Nem kell mindennek, hogy oka legyen, így alakult a folyamat.

Okafogyott a kérdés.

Ezen én is sokat gondolkodom, mi végre ez az egész? Nem vagyok én öreg, de közeledem a 40 - hez és bár teljesen egészséges, erős férfi vagyok, néha szöget üt a fejembe: ez bizony már a középkorúság határa. Nagyon kevésnek érzem azt a - jó esetben - 70 - 80 évet ami ki van mérve a számunkra.

Hiba volna hitről vitázni, de én úgy érzem a vallások sem tudják a választ. Vannak régi - régi könyvek, iratok, abban szép történetek, de arra nem adnak választ, mi végre élünk a Földön. A halálból még senki nem jött vissza. Nagyon érdekesek az ún. halál közeli élmények, de ezek is csak halál KÖZELI élmények. Igazából, hogy mi van odaát - ha van bármi is - még maga a pápa sem tudja. Senki nem tudja.

Miért kéne, hogy bármi is legyen? Miből következik ez? Miért kellene, hogy feltétlenül legyen értelme az életnek? A Világegyetem hatalmas, mi porszem sem vagyunk benne, ha holnap jön egy nagyobb meteor és eltörli az egészet - ez nem elméleti feltevés, könnyen megtörténhet - mi változik, ki veszi észre? Senki.

Persze jó volna hinni, hogy van valamiféle folytatás a halál után, de erre nézvést pozitív adat nemigen akad - már a hiten kívül. Amellett itt és most ha fejemre esne egy tégla és haldokolnék, kevéssé vigasztalna, hogy valamiféle szellemlényként majd még továbbélek valahol. Megette a fene, a szeretteimet nem látom többet, az életem a mai formájában mindenképp véget ér.

Én úgy szoktam mondani - bár nem vallom magam 100 % - os ateistának - hogy engem csak pozitív meglepetés érhet. Meghalok és kiderül, mégis van túlvilág. De jó! De nem lennék a hívő helyében, ha az derülne ki számára - már ha a tudat ilyenkor még képes ezt felfogni - hogy nincs tovább, ennyi volt.

Dermesztő belegondolni - rosszabb mint a pokol - ha tényleg nincs semmi a halál után. Ez azt jelentené, hogy gyakorlatilag észre sem vennénk, hogy meghaltunk. Mikor elpusztulnak az agysejtek - márpedig keringés, és így a vérben lévő oxigén hiánya miatt elpusztulnak - egyszerűen kialszik a tudat.

Vagy közelítsük meg onnan, mi volt a születésünk előtt? Ki emlékszik rá? Senki. Akkor miért kellene, hogy legyen bármilyen érzékelésünk a halál után?

Egyszóval találgatunk, találgathatunk. De könnyen lehet, hogy nincs ok, vagy ha van az a mi megértésünkön felül áll.