Miért van az, hogy az ember saját maga teremtette saját magát és mégsem élvezi az életet? /Nehéz kérdés/

>Önmagunk Istenei, teremtői vagyunk.

Ööö...nem.

>Mi teremtettük a világot

A világ köszöni szépen, nagyon jól elvolt pármilliárd évig, amíg nem voltunk.

>mi teremtjük folytonosan a gondolataonkkal

Ja, persze, a kvantumfizika bebizonyította, mi? :D

>és ennek ellenére az ember élete szenvedés

Túl sok ostobaságban hiszel, azért szenvedsz. Tanulj inkább valami hasznosat.

Ezer és egy teremtéstörténet van. (Melyek közül a tudományos a legkevésbé hihető - számomra -, túlságosan ellentmondásos.)

És én is hallottam olyat mely szerint, mivel Isten a saját képére teremtett minket, mi is teremtőképesek vagyunk, és kaptunk tőle egy laboratóriumot is, amelyben szabadon teremthettünk. Ez a laboratórium a világunk, mindazonáltal nekünk annyira tetszett a művünk, hogy testet alkottunk benne magunknak és alászállunk beléje, majd belekeletkeztünk a világunkba, és már nem is emlékszünk, h valaha hasonlatosak voltunk Istenhez.

Ebben az esetben élek a gyanúperrel, hogy bénák vagyunk, és ezért ba**tuk el ennyire a világot.

Helyesen úgy hangzik, hogy az ami igazából az Ember, az tényleg egy ún. teremtő, de amit megteremt, az itt a bolygón a mi esetünkben egy hamis "én-érzet", és az Ember tévedésében ezzel a hamis énnel azonosítja magát. Ez a hamis én pedig egy korlátolt tartománya annak, ami valójában létezik, nem is csoda, hogy a korlátoltságából adódóan nem látja át a Létezés rendszerét, hamis képekkel, érzésekkel azonosítja magát, és ebből kifolyólag szenved...de az Ember kénytelen megteremteni valamit, ami nem az Igazság, hogy az Igazságot utána értékelni legyen képes, ugyanis az Ember csak és kizárólag viszonyítások és kontraszt árán tudja valamiről, hogy micsoda.

üdv

29/F

LastOne.Left

#14: Jé, hiszen tudsz te rendes forrásokat is linkelni, gratulálok :)

Mégis tévedsz: az emberi tudatnak SEMMI köze az egészhez. Az adott kísérleti rendszerünkben az információ kinyerésének a lehetősége az, ami kiváltja a hullámfüggvény összeomlását.

Nem kell hozzá tudat, nem kell hozzá ember, nem kell hozzá szubjektum.

Tudom, hogy te nem fogod megérteni (vagy legalábbis úgy teszel), nem is neked írom, hanem azoknak, akik esetleg még olvasgatják a rovatot.

Ez a leggyakoribb félreértelmezése ezeknek a kísérleteknek, ne essetek ebbe a hibába!

Ignoramus

A tudattal nem teremtünk, legfeljebb változtatunk. Bődületesen nagy antropocentrizmus olyat kijelenteni, hogy az emberi tudat teremtette a világot. Gondoljon csak bele mindenki: Ha valamiről nem tudunk(ergo nincs róla tudatunk), akkor az nem létezik? Ha így gondolkodunk, akkor amíg rá nem jöttek az ókoriak, hogy a Föld gömbölyű(igazából geoid, csak akkoriban olyan nem létezett), addig a Föld tényleg lapos volt? Vagy addig nem léteztek bolygók? Vagy ameddig az ősember nem tudta, hogy a Nap égitest, addig nem létezett Naprendszer? Eléggé szürreális dolog, ha az ember jobban belegondol.

névte2en

Nos:

Az ember mint létforma nagy részt h*lye. Alapból kapaszkodik az irányítás illúziójához, az meg, hogy teremtette saját magát, meg elég nagyképű kijelentés.

Még itt is a fikciók témakörén belül, a legtöbb képzelt valóság, teremtés mítosz, felsőbb rendű szféra, természetfeletti történés is olyan, hogy hitvány, sivár, sanyarú jövőt tár elénk.

Könyörgöm, ha kitaláltok dolgokat, legalább annyi eszetek lenne, hogy olyasmit találjatok ki, amitől boldogabbak lesztek!

Egyébként meg azért nem élvezi, mert nem elég értelmes ahhoz, hogy a szűnni nem akaró elvárásai helyett hálát érezzen a meglévő dolgokért, vagy meg változtassa az attitűdjét.

A mai ember még nagyon messze van a fejlett civilizációtól mind spirituálisan, mind érzelmileg, és talán tudományosan is. Valami különös oknál fogva, mégis csak a legutóbbi hajlandó bevallani tökéletlenségét és elfogadni , mi több számításba venni azt.

>Az az információ kinyerésének a lehetősége az ugyanaz, mint a tudat hatására tőrténő összeomlás.

Nem.

Ami ezen túl van, az is mind butaság. A pontszámod 0/10.

Ezt hogy érted? A munkám király, a szabadidőmben király dolgokat csinálok /néha azért unatkozok és felmászok ide ugatni/. Jól élek. Hol van az a pont ahol az, hogy ostobának vallom magam belerondít a képbe? Azt és úgy csinálom, ahogy akarom, nem vagyok adósa senkinek, és minden napom jó. Nem tudok mindent befolyásolni és irányítani, hanem pozitívan reflektálok az engem érő és tőlem független behatásokra.

Téged vallak ostobának, mert elolvastál pár wikit a kvantum radarról, Schrődinger paradoxonjának megfejtési kisérleteiről, meg mondjuk a retrokauzalitásról (ami mind-mind király téma) és elég volt 5db ostoba tehát megfogalmazása ahhoz, hogy istennek képzeld magad és gondolattal manipuláld a környezetedet. Ráadásul ilyen gigászi értelem és képességek birtokában sem tudod élvezni az életed, és minidezek tetejében ezt a titkot a GYÍK-on akarod megtalálni. Ez totálisan bizonyítja hogy unatkozol, mint én most, hisz rád kommentelek.

Nem vagyok tini, és akár mennyire is bosszant, a péniszem hosszabb még linkelt cikkek nélkül is.