Mi az amit az ember hozzátehet a maga részéről, Isten vs. Sátán háborújához?

Nem szabad egyik pártjára sem állni.

Az Embernek a saját oldalán kell állnia és le kell győznie Istent is és a Sátánt is.

Látszólag egymással harcolnak, de valójában az Ember lelkéért (=az Emberért) harcolnak.

Ebben a küzdelemben, amit világnak hívnak,

a te számodra egyedül te magad (=a lelked) vagy a tét.

A többieket nem mentheted meg (ez önáltatás),

ha valakit megmenthetsz: az egyedül te magad vagy.

Valójában azért szálltál le, hogy ezt a művet elvégezd!

A kívül lévő mátrix: nem egyéb, mint ellenerő.

A "faragott kő kamrájából való bálványistenséggel" (akit/amit a fejed fölé tettek) úgysem jutsz semmire.

Kívül a mátrix van. Ez a titok.

A mátrix egy határtalannak tűnő, de valójában véges és matematikailag modellezhető intelligens univerzum

VELED SZEMBEN.

Figyel téged és minden impulzusodra reagál.

Színtiszta intelligencia, de matematikai alapú intelligencia.

Van az igazság és ott vannak vele szemben a matematikák.

...és a matematikában van a gyilkolás potenciája és a titkos őrület magva.

...és a "tech", ami a fejed fölé magasodik és lassan eltemet téged:

az is színtiszta matematika.

A matematika és a mérhetőség: maga a halál.

Tehát a matematika az ID-entitással szemben a halál (=a koporsó) erejét képviseli.

...épp olyan erős, mint a szerelem.

(Kezdetben) A metafizikus gonosz megteremtette a matematikai alapú univerzumot.

Ez lett a csapda (a lelkek számára).

Ezt hívják a vágy világának és a halál virágai itt teremnek,

olyanok, mint a fénylő női ölek.

"Pínia és villám"

...és már megjelennek a testek.

A Sár világa a keveredés világa.

...és a lelkek benne bármit tesznek,

egyre sárosabbak lesznek.

(de maga a világ meg nem tisztul)

"...a halál virágai csalták le... és nem látta a gépeket..."

Elmondom nektek az egyik legnagyobb titkot:

ebben a "játékban", amit itt "játszunk" nincsen egyetlen győztes sem.

Mert ez a játék nem arra lett kitalálva, hogy ebben bárki is győzzön.

Dráma ez és tragédia.

Valójában csak egyet lehet tenni (és a régi idők emberei tudták ezt):

emelt fővel küzdeni és meghalni.

Ez volt az "emberfeletti ember" léte és filozófiája, életgyakorlata.

Tragédia ez és dráma.

Itt, aki nevet, a másik kárán nevet.

Közös a sorsa mindegyiknek.

"Ahol egy a vetés: egy ott az aratás is."

Madách Imre válasza:

A cél halál, az élet küzdelem,

S az ember célja e küzdés maga.

Köszi a hablatyot, Súr. Most mindenkinek jó sokat kell scrolloznia miattad. Miért kell minden egyes retardált mondatodat sorkihagyással elválasztani?

#8, #10:

A gyereknek fogalma sincs a a "jó" és a "rossz" fogalmáról addig, amíg meg nem tanítják neki. Nincs belekódolva a DNS-be.

"A gyereknek fogalma sincs a a "jó" és a "rossz" fogalmáról addig, amíg meg nem tanítják neki. Nincs belekódolva a DNS-be."

Bizony nincs. Ez egyben fontos is. És érti a szót, a fogalmat: Jó. Figyeld meg egy 2-3 éves gyereken. Tudom, mit beszélek. És egyáltalán, 4 év alatt semmit sem "megtanítanak neki", nem is lehet, hanem intuitív figyelemmel ő maga érti meg, ismeri fel, jön rá. Így alakul ki a fogalmi gondolkodás, lassan évek alatt (ez normális, egészséges esetben, a gyógypedagógia áldozatos munkát igénylő fejlesztési munkája más kérdés, és azon is lehet látni, amit a természet elront, ezt az intuitív figyelmet valami leárnyékolja, hogy ha "megtanítani kell", milyen hihetetlenül nehéz folyamat)

Első vagyok. Nem határoztam meg a Jó és Rossz jelentését, hisz nem is arról írtam, a válaszom után eltértetek a tárgytól - az persze más, hogy nagyon hasznos kérdésekre. :) A két szélsőséget határoztam meg. Mert azok viszont megkérdőjelezhetetlenek.

De akkor már az én véleményemet is elmondom. :)

Amúgy az ember értékrendje nagyjából úgy épül fel, hogy a kollektív jó az a világmindenségre konstruktívan ható elem, a rossz pedig a destruktívan, tehát az eddig Földön folyó folyamatoknak mely része az, amelyik a kiinduló állapot (jelképes semmi/negatív) fele mozdít vissza, vagy pedig az ismeretlenbe hajszol (ismeretlen, minden/pozitív). Ja, és a két szélsőség alapszabálya, hogy egyik sem létezik önmagában. Csak a skálájuk. Ugyanúgy, mint a színskála. Éppen ezért nem mondhatod, hogy egy oroszlán rossz, ha kinyírja a gazellát, de éppen ezért mondhatod egy emberre, hogy rossz dolgot tett, ha megölt egy kihalóban lévő elefántot :(. Sok tényező közrejátszik, tudat, cél, minden. Ezért sem meghatározható semmi pontosan. És fontos azt is tudni ehhez, hogy az ember leegyszerűsítve használja a szavait:

Az fentieken alapulva: nem rossz dolgot teszel, hanem A Rossz felé elmozdító dolgot. S ugyanígy a jóval. A két polaritást pedig lehet egyéni és kollektív szempontból is vizsgálni, ezért nem egyértelmű.

"A gyereknek fogalma sincs a a "jó" és a "rossz" fogalmáról addig, amíg meg nem tanítják neki. Nincs belekódolva a DNS-be."

-Ha valóban nincsen a "jó" és a "rossz" belekódolva a DNS-be,

akkor valószínűleg nincs is szükség rájuk...

...tehát akkor valószínúleg nincs is szükség "jó" és "rossz" szerinti ÁLTALÁNOS ÉS KÖZMEGEGYEZÉSBE VITT értelmezésekre.

Jó és rossz: teljesen relatív, viszonylagos és aktualitásban megélt tartamok.

Talán a pokolba vezető út is a jó és rossz tanításának dogmáival van kikövezve.

Tanítják a "nyálas és hazug jót" és az embereiség felszaporodik,

elgyengül és teljesen korrupttá válik-

Erre vezetnek az erkölcsi dogmák.

Én nem hiszek az ember kívülről és felülről történő "megjavításában".

Akiben van erre BELSŐ IGÉNY, az megjavítja önmagát, a többi pedig -akiben nincs belső igény ilyesmire - degenerálódik és elfajzik.

Valójában az emberről mindig azok "gondoskodnak", akik elnyomják és nem engedik,

hogy önnön természetét megvalósítsa és kiteljesítse.

Ez egy gyáva kor, ami fél az Embertől.

Az Ember valójában önmagáé - és nem a közösségé.

Az összes korrupció, lenyúlás, manipuláció:

mind a "közösség szintjén" zajlik,

ez ennek a kornak a rákfenéje.