Ki mit gondol arról, hogy a tudatunk által szinte mindent elő tudunk idézni az életünkben?

Szerintem önmagában a gondolkodás, a gondolatsorozat nem elég. Gondolkodsz, felépíted a gondolataidat, oké, de aztán cselekedni is merni kell.

Van sorsunk, amit mi irányítunk.

Nekem az az elképzelésem, hogy vannak dolgok, amiket meg kell élnünk az életünkben. Mert pl. előző életünkből hozzuk (karma, stb...) Szóval van, amit nem kerülhetsz ki, mert mondjuk azért születtél, hogy megéld, megtanuld..

Elgondolkoztatott amit írtál: "...lehet valaki sikeres vagy szerencsétlen is, attól függően , hogy az életről és magáról mit gondol."

Ugyanis kérdés, hogy melyik ember a sikeresebb? Az utcaseprő, mert olyan hozzáállással éli a mindennapjait, hogy hasznos a munkát végez, boldog, hogy utána tisztaság van, egész nap ragyogó napsütésben lehet, hallgatja a madarak csicsergését, segíthet az anyukának a lépcsőnél a babkocsival, stb...

Vagy az a vállalkozó, aki napi 20 órát dolgozik, mindene megvan, amiről más csak álmodhat, ámde én mégsem boldog, csak a külvilág hiszi annak, mert nincs 5 perce, hogy meghallgassa a gyermeke mondókáját, nincs egy nyugodt éjszakája, mert álmában is számol, dolgozik, a másnapját tervezi, nem hallja, mit mondd a felesége, mert épp máson jár az agya...

Azt hiszem nem a körülményeink mutatják meg, hogy sikeresek vagyunk-e az életben, hanem a hozzáállásunk. Sokáig én is elhittem a vonzás törvényében írtakat, hogy ha elhiszed, akkor majd ott lesz... Egy frászt lesz ott, ellenben sokkal boldogabbnak érzem magam azáltal, hogy mindenben a jót keresem. És valóban sikeresnek érzem magam annak ellenére, hogy ezt pl. az anyagiak terén (egyelőre) nem tudom felmutatni.

Abban egyébként hiszek, hogy apróbb dolgokat befolyásolhatunk a tudatunkkal. Sikeresen alkalmazom is a mindennapjaimban. Csak a többéves kitartó próbálkozásaim ellenére sem javultak az életkörülményeim olyan mértékben, amennyire szerettem volna. Ám, ami késik, nem múlik :)