Most lehet hülyén hangzik. De rontás van rajtam?

Minden akkor kezdődött, mikor elkezdtem óvodába járni. Bár akkoriban még volt néhány barátom, de ők elköltöztek.. Utána mindig én álltam a "sor végén", és mindig én voltam az, aki kiközösítve maradt.. Aztán már alig vártam a sulit. Hamar el is ment tőle a kedvem. Az osztálytársaim ütöttek, vertek, megaláztak, és még sok rossz dolgot sorolhatnék.. Aztán iskolát váltottam. Ott ugyan nem ütöttek, de ugyanúgy bántottak, lelki terrorban tartottak, kihasználtak. Aztán újra iskolát váltottam (ahova most is járok), és itt is kaptam már elég pofont (szószerint és képletesen is). Barátaim nincsenek max 1-2 az egyik a párom. De a szerelmi életem is bonyolult. Az "első szerelemem" el hagyott az akkoriban legjobb barátnőmnek hitt személyért, mert Ő könnyűvérű volt velem ellentétben. A mostani barátommal ugyan jól megvagyunk, de kedveli azt a könnyűvérű lányt, aki egyszer már keresztbe tett nekem, és nem tartom kizártnak, hogy a mostani barátomat is kiszúrta magának. Sajnos a barátom nem hajlandó elhinni róla, hogy egy szemét, de szerencsére már nincs a közelében úgy, hogy a lány kapcsolatot tudjon vele létesíteni, de próbál minket szétszedni embereken keresztül, és a barátom mindig azt mondja, hogy a megmaradt 1-2 barátom miatt vannak a veszekedések, és a valótlan pletykák, mert hogy az a lány ilyenre nem képes, és hogy túlbonyolítok mindent, meg összeesküvés elméletem van.. Ezért már a maradék tényleg igaz barátomtól is el akar választani. Ez rontás? Vagy talán a szüleimtől "örököltem" egyfajta átkot? És mit tehetnék, hogy változtassak ezen?

UI.: Pozitív gondolkodásmóddal sem értem el semmit, mert mikor új suliba kerültem, úgy álltam hozzá: "De jóó végre lesznek barátaim", és erre durr kaptam újra a pofonokat.