Lehet hogy csak Én létezek? Te is Én vagyok?

Kedves kérdező, jó felé kapiskálsz, de még te is túlbonyolítod az elképzelésed. ;) Az időtényező végtelenféleképpen megélhető, ahogyan bármi. Azonban a variációk megélésének lehetnek feltételei. Nos, az időtlenség is megélhető, ez esetben egyszerre történik minden.

Valójában tényleg egyetlen tudat létezik, az pedig bármennyi és bármilyen tudatként megélheti önmagát. A szerveid, azok sejtjei is épp úgy a fraktál részei, mint te magad. Minden szervednek van saját tudata, és minden sejtednek, de te alapvetően egyetlen tudatot fogsz fel, azt, amit sajátodnak vélsz. Te is és más emberek, élőlények, tárgyak, események mind saját tudattal bírnak, ezeket meg mint külső részek érzékeled, sejtjeidet meg mint fizikailag téged alkotó részeket (melyek szintén bírnak egy bizonyos szintű, mélységű, összetettségű tudattal).

A dimenziók száma is végtelen.

Azonban egyetlen alapvető tudat létezik (eredeti állapotában ez maga a végtelen, avagy a semmi), ami bármennyi, bármilyen tudatokat létrehoz "bármikor", és az mind ugyanabból származik, de külön-külön önállóként is képes megélni önmagát, mintha elkülönült rész lenne, holott valójában nem elkülönült.

Erről mindenki tud, de nem a hétköznapi tudatállapotában, hanem pl. mélyalvásban. Amikor felébred, ismét nincs tudatában a legtöbb élőlény. Akad, aki a hétköznapokban is "emlékszik" erre, de ez utóbbinak nincs jelentősége.

Tudatosodáskor nem könnyű dolog evvel együtt élni eleinte; a túlnyomó többség ezért nincs tudatában a hétköznapokban ennek, hiszen nehéz elviselni az evvel való szembesülést. Ezért sok a (cinikus) szkeptikus, ezért utalgatnak ápolókra, stb., ez mind-mind hárítás arról, amit tudtok, de a hétköznapokban teljesen rendjén való, hogy nem a forrásra koncentráltok; a gond az a túlzott félelem ezen irányba, amit amúgy "tudtok tudat alatt", pl. alvás során tehát.

Valóban ki is következtethető ez, ahogyan a tudatosodásom előtt én is gondoltam már erre, önálló gondolkodással, ahogyan te, jelenleg, kedves kérdező, de alváskor újraélitek ezt a valóságot, a forrást. Teljesen mindegy, hogy műanyag hajónak, istennek, krixkraxnak, vagy pamutkisujjnak stb hívod.

"Lehet hogy csak Én létezek? Te is Én vagyok?"

-van benne valami

szintjei vannak az érzékelésnek tudatosságnak, ismeretnek

titkot rejtesz, ami egyre csak árad (árasztja a fényét)

a napok napját hordozod és az istenek meghajolnak előtted (de csak akkor, ha a titkot ismered !!!!!!!!

ha nem ismered, akkor szívatnak!!!!!!)

......

...amikor kilép a fénybe, a saját fényébe !!!!!!!!!!!!!! félik őt az istenek, mert ő a lelke azoknak!!!!!!!!!!!

(és nem fordítva)

kaptál tőlem egy tanítást

Hasonló elképzelések, tudományos alapokon :-) :

[link]

Egy definícióm erre:

A spirituális ÉN egy olyan ÖN-Magam-ság, amiből senki-semmi nincsen kizárva.

"Tudatosodáskor nem könnyű dolog evvel együtt élni eleinte;"

Nem akarom offolni a topicot, de talán beletartozik: miért okoz nehézséget? És pontosan mi az, amire mélyalvás közben ráhangolódunk? Ez a két pont az, ami kicsit megfoghatatlan számomra az egyébként nagyon jó leírásodból.

Kedves előző, válaszom az, hogy az emberek többsége nem véletlenül nem tudatos mindannyiunk eredetére (tök mindegy, hogy istennek, vagy minek hívod, én pl. nem vagyok vallásos). Mégpedig amikor nem alszik a többség, tehát amikor "ébren van", úgy értem: hétköznapi tevékenységeit folytatja, olyankor AKADÁLYOZNÁ a többséget az ,ha tudatában lenne mindennek és mindannyiónk forrásának, eredetének, a végtelen teljességnek, abszolutumnak, a végtelen potenciális semminek, és még sokféleképpen körülírhatnám, bár nincsenek igazán megfelelő szavak rá.

Amikor hétköznapi tudatállapotba visszakerülésemkor megmaradt a tudatomban az eredetünk, napokig sokkos állapotban voltam. Túl összetett dolog ez, mintsem magyarázatot lehetne írni, hogy a hétköznapi tudatállapot számára miért nehezen elviselhető evvel a tudattal élni, miért okoz félelmet. HIÁBA VÁGNAK SOKAN RÁ A TUDATUK FELSZÍNÁN, MÉGIS, A TELJESEBB ÉNJÜK, AZAZ TUDATALATTIJUK RETTEG SZEMBESÜLNI a forrással, ha a hétköznapokban van. Márpedig a hétköznapokban érzékeljuk személyiségünket, egyéniségünket, tehát ekkor érezzük alapvetően elkülönülve magunkat másoktól, ami persze illuzió, bár mivel ebben a hiszemben vagyunk ilyenkor -én is-, ezért óvatosan kell kezelni, komolyan kell venni eme illúziót! Én épp úgy sérülékeny vagyok, mint ti, épp úgy hétköznapi ember vagyok.

Mivel ez sokkal mélyebb ,teljesebb, megfoghatatlanabb dolog, hogyan is lehetne szavakkal kellőképpen megmagyarázni, hogy tudatalatt miért fél a legtöbb ember szembenézni a forrásával? :)

Egyszóval ez tapasztalati dolog: a különféle tudatok / tudatrészek / lelkek "idővel" már "ébren is" mernek szembesülni evvel; én szembesültem evvel oly módon is, hogy nem alvó tudatállapotomban, azaz a hétköznapokban is MEGMARADT a tudatomban az eredetünk. Ennél fogva annak is tudatában vagyok, hogy mindannyian tudatában vagytok ennek, de "többségetek" "egyelőre" csak alvás során, valamint nagyjából 5-6 éves korotok előtt (hogy ezen 10-12 hónap során mikortól szűkül be a tudat: egyénfüggő), pláne fogantatásotok "előtt", és halálotok után "egy ideig" érzékeltek több dimenziót, "olykor" az eredetet / forrást.

Végig időzőjelbe tehetném az időhatározókat, mert az időérzékelés is és minden: relatív, szubjektív, illuzórikus, KIVÉVE AZT, AMIBŐL BÁRMI, MINDEN ÉS A SEMMI ERED. Sokféleképp érzékelhető az időmúlás, sőt, időtlenség is érzékelhető; pl. az eredetünk egy potenciális végtelen semmi, amiben semmi sem érzékelhető, mégis BÁRMI (minden) érzékelhetőnek a forrása.

Na most, ennél fogva szám-személy sincs "eredendően". Tehát bár "utólag" megmaradt a tudatosságom a hétköznapi tudatállapotomban is minderről, de amiről írok, aminek tudatában vagyok nem csak alvásom során:

nos, az nem én , pontosabban nem csak én voltam, hanem bárki, mindenki, és senki, semmi egyszerre.

Gondolod, hogy szavakkal, melyeket az eredet kapcsán nem tudatos legtöbb ember "talált fel", azokkal (azaz a szavakkal mint olyanokkal) ki lehet fejezni mindezt kellőképp? ;) Legfeljebb csak körülírni lehet, ezt próbáltam ismét. Hátha picit jobban ráérzel. Köszönöm a kérdést, érdeklődésed. :)

Bár a szavak szinte semmit nem érnek ezen tapasztalathoz képest. Semmiképp sem akarok hatásvadász lenni, csak válaszolni szeretnék a kérdésre ismét; de tényleg "ég és föld" beszélni erről és átélni, még ha logikailag meg is ért ebből valamit, aki számára körülírom.

Hangsúlyozom: NEM ANNYIRA FEJLŐDÉSI SZINTKÜLÖNBSÉG, HANEM FÉLELEM A FŐ OKA, hogy csak kevesen mernek szebmesülni evvel. mondom, én pl. napokig "utána" rettegtem, holott a "legtermészetesebb, legteljesebb" állapot az eredetünk.

Teljesen ugyanaz a forrásunk, azonos értékkel részei vagyunk mind annak, de minden rész is a végtelen egész így egyben; a matek picit segít ez utóbbit megérteni: nézzetek utána, aki nem foglalkozott eddig avval, hogy mik a FRAKTÁLOK: bármely részlet egyben ugyanaz az egész is, aminek a része. Szerkezetileg minden dolog és lény: fraktál, "egymás fraktáljai".

Alvás: ennek során nem hétköznapi feladatot oldunk meg, másfajta fejlődési teret ad, olyat, amely során sokkal több dimenzióban létezhetünk, mint 3 dimenzió; ez az álomra jellemző. De az alvásnak van olyan fázisa is -"mindenki" "minden nap" átéli-, amikor a "forrásban van", teljességben érzékel mindent.