A lélek előbb utóbb elpusztúl?

most attól hogy leírom a véleményemet és nem hiszek ebben meg nem elmélkedem iylenekről miért kell lenullázni?

olyan kérdéseket tesztek fel amire senki nem tudja a választ nincs rá bizonyíték viszont mondani hinni bármiben lehet

Nem szűnik meg. Megváltozik. A nyugati felfogás nagyon félreérti a keleti tanításokat.

Szép gondolat az is, amit még az első oldalon olvastam, hogy a halál után aki meglátja a fényt, az isten szeretetébe jut.

De mikor is szakadt el az ember isten szeretetétől? Az élet maga rá a bizonyíték hogy ez nem történt meg. Most ez lehet hogy nyálasan hangzik, de nem az.

Huha! Mennyi számomra felfoghatatlan magyarázatot olvasok itt! Érdekes. De gondolkodjunk logikusan. Elvégre emberek vagyunk.

Úgy gondolom, a lélek soha nem pusztul el. Nem is tud elpusztulni! Természeténél fogva nem tud elpusztulni, hiszen a lélek nem egy élőlény. Az elpusztulás, meghalás az élőlények kiváltsága. A tárgy az tönkremegy, megsemmisül stb. De a lélek nem is egy tárgy, tehát ilyeneket sem tud csinálni. A lélek fogalom. Emberek alkotta fogalom. Ezt a fogalmat az őt megálmodó emberek örök élettel ruházták fel. Vallástól függően más és más cselekedeteket, tulajdonságokat tulajdonítanak neki, de a közös bennük az örök lét.

A materializmust, a természet törvényeit is kivétel nélkül emberek alkották. Nem pedig a természet. Az óriási különbség a kettő között, hogy míg ez utóbbi a megfigyelésen, tapasztalaton, kísérleteken, óriási emberi munkán, erőfeszítésen alapszik, az előbbi, a szellemeskedés, vallás, miegymás pusztán az emberi képzelet műve. Alaptalan, bizonyíthatatlan szövegeléssel próbálják igazolni nézeteiket, hitüket. Ellentmondanak az emberek természetről, a való világról alkotott törvényeinek, láthatatlan, elképzelt dolgokról filozofálnak.

Ilyen láthatatlan dolog ez a lélek is. Szerves, elválaszthatatlan részét képezi különböző vallási filozófiáknak. Akik hisznek benne, azoknak reményt, megnyugvást ad. Hisz az együgyű ember fél a haláltól, az elmúlástól. Kell neki valami kapaszkodó, amiben elringathatja magát, hogy a halál után tovább fog élni. Nem tudja elfogadni azt, hogy a halál után épp elég az, amit az élőkre az utókorra hátrahagyott. Tovább akar élni lélekben, vallástól függően vándorolni, azaz reinkarnálódni, vagy éppen az apokalipszis után újra feltámadni. Nehéz elfogadni a természetből megfigyelt valóságot, az örök elmúlást. Mindezt megértem, sőt tisztelem, de elfogadni nem tudom. A fanatikus vallálos emberek iránt csak sajnálatot érzek. Hisz a legfőbb emberi tulajdonságtól, a logikus gondolkodás lehetőségétől fosztják meg önmagukat!

Előző eszmefuttatásomat kiegészítendő mellékelem ezt a "végállapotról" szóló nótát:

http://www.youtube.com/watch?v=kGfSB8VtwUw

szamomra minden energia, az energiak polusai tartjak egyben a vilagot.

kis koromban rossz szokasom volt, elfelejtettem lelegezni ugyhogy sokszor az intenziven kotottem ki, gyakori volt nalam a klinikai halal, meg egyszer toba eses utan is ujra kellett eleszteni(12 voltam). sose volt feher feny.

bar a vizes jeleneteim utan 12-14 eves koromban gyakran almodtam hogy hoherkent jarkalok egyik helysegbol a masikba dolgozni, volt haborus almom is, az izgalmas ezeknek a megszakadasaval kezdodott, 6 evig tartott nem komas voltam hanem minden ejjel almodtam tovabb az esemenyeket kezdetben kolyok farkas voltam sose volt ugyanaz a resz ,ott ereztem magam igazan szabadnak, a vegen mikozben vedtem a nostenyemet vadaszok lelottek. Onnantol egy almomra sem emlekszek. barmilyen horrort, thrillert nezek siman alszok utana.

visszaterni az energiaba? abban semmi elvezet nincsen. Az emberi test a dekoder, az emberi idegrendszer alakitjak at az emlekeket ,erzeseket.

Halihó,

mindaz ami ehhez az élethez köt az feloszlik a halál után:

fizikai test

asztrál vagy érzelem test,

mentál vagy gondolati test.

A szellemed maradandó eszenciája viszont megmarad és újra lejön ha dolga van.

A halhatatlan részed kiemelkedhet ebből a körforgásból és egybeolvad az Istennel egy magasabb tudatosság állapotában, ez nem halál hanem élez a négyzeten :)

t