Mi határozza meg a jó és rossz fogalmát?

A jó és rossz fogalma alapvetően relatív. Túl sok tényező befolyásolhatja, sok a kritérium. Sokszor magunk sem tudjuk mi a jobb. Amivel ártunk másoknak, arra többnyire azt mondják, nem jó. Viszont mérlegelnünk kell hogy hány embernek lesz rossz, és hánynak jó. Tehát gyakorlatilag nincsen tökéletesen jó árnyoldalak nélkül.

Egyébként mindenkinek a saját lelkiismeretére kell bíznia ezt a dolgot. Ha lelkiismeret furdalásod van miatta akkor azt már úgy fogod föl, hogy nem jó. Tehát számodra nem jó.

Hát, elsősorban szerintem "minden" megtehető, amivel nem ártasz másnak... szerintem, ha már mindenképp kategorizálni akarunk, akkor az még jónak mondható.

Viszont, ha a nagy egészet nézzük, akkor nincs se jó, se rossz, csak mi minősítjük a dolgokat.

Az egóról meg... hát, ha valamit csak azért akarsz elérni, hogy neked jó legyen, vagy mert vágysz rá, akkor lehet az a legjobb dolog, akkor is valamilyen szinten egóból tetted, saját magadért...

aki már képes félretenni az egót, legalább időszakosan, az nem "akar" elérni dolgokat... csak teszi a dolgát, éli az életét, és úgyis megkapja, ami jár...

Ahhoz, hogy felismerjük a jót és a rosszat, tudnunk kellene mit is jelentenek. Sokan nem tudják mit értsenek az alatt, hogy jó és rossz, még akkor is ha sokan úgy gondolják nagyon könnyű és, hogy alapból tudni kellene eldönteni, hisz a jó cselekedet az a jó a rossz cselekedet az a rossz. Vajon ilyen egyszerű lenne? Mert ami az egyiknek jó az a másiknak nem biztos hogy az, és fordítva is igaz. Ezért nagyon vigyázni kell sőt nem szabad ítélkezni senki felett, ez nem a mi dolgunk. Azt viszont tudni kell minden rossz egy elrontott jó. A lét síkján minden létező jó. Ezért van. A lét jobb, mint a nemlét. Ilyen értelemben a pokol is jó. Az erkölcs szintjén az a jó, ami senkinek sem árt és mindenkinek használ. A filozófiában, gondolkodásban az a jó, ami megegyezik a valósággal, tehát ami igaz is, stb. A jó tehát egy olyan önmagában való érték, ami nem mérhető máshoz, csak önmagához. Az a jó, ami önönmagáért jó, mert van, mert használ, mert Istentől létben tartott, Istent megjelenítő létező. Mások magatartásán kell meglátni a jót, vagy nem jót. Látszatra rövid távon igaz az a mondás, hogy jónak leni rossz, rossznak lenni pedig jó. De halálunk órájában, a fenti mondás nem állja meg a helyét! Az igaság ez: Jónak lenni jó, de nehéz, és rossznak lenni rossz, bár könnyű! Döntenünk mindenképpen nekünk kell, hogy melyiket választjuk! A jót, amely halálunk óráján, amely biztosan eljön, vígasztal, vagy a rosszat, amely halálunk óráján biztosan eljön, és elmarasztal! Istent minden rossz tett annyiban bántja, amennyiben önmagunknak ártunk vele. Bárki, bármilyen rosszat tesz, az önmagának árt vele. A rossz az amikor olyant akarunk másnak amit magunknak nem akarunk.

Minden rossz egy elrontott jó. Az erkölcsi rendben az annyit jelent, hogy minden rossz egy elrontott szeretet.

Te magad és a társadalom törvénye, de a szükség is.

ilyen szükség --Ha valaki éhezik és lop nem cselekszik helytelenül ha valaki önvédelemből ől nem követ el hibát. ha fogva tartanak erőszakkal jogod van őlni is a szabadságodért. persze mindenki önmaga határozza meg saját elveit és a szerint is él többnyire.

a jó és rosz csak szemszög kérdése. nem tudom jól értelmezem e a kérdésed..azt kérdezed h honnan tudod h pl ha valamit csinálsz, az nem lesz e rosz hatással rád később: pl megölsz valakit mágiával, aki később megmenthetné az életed, pl kutatóorvos és felfedezhetné az ellenszert a betegségedre, de te megölted,

vagy úgy érted hogy a rosz viszaüt, ilyen karmikus módon..

mert ha az első, azt nem tudom honnan tudhatod..ha a második, akkor ne félj, mert nem üt visza semmi, ha jól csinálod.

Jó: Minden olyan dolog ami az emberi túlélést szolgálja.

Rossz: Minden ami azt ellenzi.

Azthiszem ebben nincs semmi "természetfeletti".