Szerintetek létezik több, akár végtelen számú dimenzió vagy csak ez az egy?

Szerintem kicsit félreértelmeztétek itt a dimenzió fogalmát. Vagyis inkább keveritek az univerzummal.

Dimenziókból jelenleg 4-et(idővel együtt) ismerünk. A különböző húrelméletek ennél sokkal többet jósolnak meg, de ezek létezésére egyelőre semmi bizonyíték nincs.

Van olyan kísérlet, amelyből arra lehetne következtetni, hogy végtelen számú univerzum van, minden alkalommal amikor a hullámfüggvény összeomlik új univerzum jön létre és mi gyakorlatilag az univerzumok szuperpozícióját érzékeljük. Amennyiben érdekel ez a téma nézz utána a multiverzum elméletnek, a kétrés kísérletnek, Schrödinger macskájának, elindulásnak jó lesz.

A számból vette ki a szót az utolsó hozzászóló!

A dimenzió fogalma nem olyanokat jelent, hogy van a miénk meg lehet van másé meg van a mennyország és az is egy stb.

A dimenzió mint fogalom amúgy is tudományos fogalom, és azon a témakörön belül is még jócskán kutatásokra lehet számítani, szóval nem egy kifejtett dologról van szó.

Lényeg, hogy amit a kérdező ért ez alatt szerintem úgy nem létezik de ki tudja. Ez a szép a tudományban. Nem úgy működik, hogy valaki elképzeli, hogy ha ő jó akkor majd elvándorol halála után egy másik dimenzióba amit nevezzünk pokolnak hanem próbál rájönni először is, hogy lehetséges-e nem pedig tényként közöli alaptalanul.

A dimenziók száma végtelen.

Gondolkodj multidimenzionálisan.

"A dimenziók száma végtelen.

Gondolkodj multidimenzionálisan."

Bizonyítsd!

Egyáltalán mit értesz azon, hogy dimenzió?

Mert ez egy nagyon felkapott matematikai (fizikai) fogalom, aminek jelentését nem nagyon ismeri a legtöbb ember. Nagyon nehéz úgy vitatkozni valakivel, hogy a szavainknak nem ugyan az a jelentése.

Én anno úgy tanultam, hogy a tér lineárisan független vektorainak maximális számát nevezzük dimenziónak. Ami természetesen egyenlő a bázismátrix rangjával. A világ, ahol élünk 4 dimenziós. (az idő a 4.)

Ha a kérdező úgy értette a kérdést, hogy lehetséges-e, hogy vannak más világok; akkor valamit el kell döntenie:

Azt fogadjuk el létezőnek, amit sikerült megfigyelni, megmérni (mert akkor nincs sem mennyország, sem pokol, és soha sem látjuk viszont a nagyit), vagy azt fogadjuk el létezőnek, amit csak el akarunk fogadni, hogy megnyugodjunk/megvigasztalódjunk. (Akkor viszont felmerül egy kínos kérdés: Miért pont a túlvilági élet létezését fogadjuk el, és egy hosszú fehér szakállas, jovális Isten létezését?)

kiegészítés az előző hozzászólásomhoz

(a hozzászólásomat kora délután írtam meg, csak otthagytam a gépet, és elfelejtettem entert nyomni.) :-)

Valaki felvetette a húrelméletet. Ha jól tudom ez csak egy (fizikáról szóló) matematikai elmélet, amit eddig nem lehet kísérletekkel ellenőrizni. Szóval sem igazolni, sem cáfolni nem lehet. Így aztán nem feltétlen igaz. (Ráadásul van néhány belső ellentmondása is) A múltban már nagyon sok olyan elmélet volt, amit kísérletekkel, megfigyelésekkel meg lehetett cáfolni. És nem csak a kvantummechanikában. Lord Kelvin például matematikailag tökéletes számítással próbálta megadni a Föld korát (a Föld fajhője, a Föld tömege és a hővezetés segítségével). Az eredménye persze hibás volt, mert nem ismerték akkor még, hogy a radioaktív anyagok bomlása hőt termel, ami állandóan melegíti a Föld magját. Alighanem ez lesz a húrelmélet sorsa is. De még ha később ki is derül, hogy helyes, amíg nem tudjuk ezt bizonyítani, addig csak egy vélemény, és nem a fizika része, nem egy fizikai törvény.

Más. Még ha igaz is a húrelmélet, az sem jelenti azt, hogy van mennyország, meg ilyenek...