Érdekesnek tartanál olyan meztelen erdei szertartást, amely energetikailag a természettel és saját természetünkkel alkot egységet?

Én nem gondolnám, hogy minden esetben annyira üdítő elsőre egymás látványa. Ugyanakkor a szépséget meg lehet látni benne. Erőltetni semmit sem érdemes, ez mindenki szabad döntése. Ha előjönnek vágyak, vagy szégyenérzet, ez is egy természetes reakció. El tudjuk fogadni magunkban? Kezelni tudjuk? Démonizáljuk? Megszeretjük a bennünk és körülöttünk lévő formákat? Ilyen kérdéseket hozhat elő.

Teljesen megértelek titeket. Szerintem megfelelő keretek tartásával és fokozatossággal megoldható egy ilyen. Például első alkalommal lehet ruhában, ahol lehetőség van megismerni egymást. Megbeszéljük az elvárásokat, akár meditálunk is együtt. Az mindenkinek jót tesz. Szerintem nem az a gond, hogy van valakiben vágy és szívesen megnéz egy testet. Az a gond, ha ez bántóan jelenik meg és túlságosan nyomulós. Viszont lehetőséget ad ez a dolog megfigyelni a bennünk zajló folyamatokat. És ezzel együtt egészségesebb módon lehet kapcsolódni egymással. Nem szexről szól, de nem zárja ki, hogy megjelenjen vágy, hiszen az is az érzéseink része. Lehetséges érzékelni a saját és környezetünk határait? Lehetséges szépséget látni a folyamatban? Szerintem igen. Nem csak magunkat, de egymást is könnyebb így elfogadni.