Ha isten nem létezik, és imádkozom,elérhetek vele valamit? Alapvetően én hiszek a spiritualitásban és ehez kapcsolódó elméletekekben, de egyszerűen a vallást nemtudom hova tenni. Hogyha imádkozom istenhez, de nem létezne, akkor elérhetek valamit - >

A lényeg, hogy ő milyennek hiszi az istent, akihez imádkozik. Ha az adott isten nem létezik, de neki van egy istenkép a fejében, ami egy jó, és igazságos isten formájában jelenik meg, és ehhez imádkozik, akkor a hite ezekhez a pozitív tulajdonságokhoz fordul, és jó hatással lesz rá az ima, még ha az adott isten nem is létezik.

Ezt visszájára fordítva, ha az isten, akihez imádkozik létezik, de olyan tulajdonságai vannak, amik a hitét a félelem, vagy behódolás felé fordítják, az nem lesz hasznára. Az istenhez az ember biztonságért, és megnyugvásért fordul, nem azért, hogy féljen, és megfelelési kényszere alakuljon ki.

Kisgyermekként mamámtól hallottam előszőr Istenről.

Aztán, ahogy cseperedtem bekerült Isten a tündérmesék közé. Cseperedtem, és nem volt semmi, aki vezessen. Én vágy vezérelt életet éltem mondhatni serdülő koromtól fogva. Magamban hittem.

A vagy vezérelt élet az én esetemben pedig elég kemény anyagi költségeket és következményeket vont maga után. 22 éves koromra már drogfüggő voltam. Amikor be voltam állva elmélkedtem Isten létezésén meg a valóság mibenlétén és néha nagyon nagy megvilágosodásaim is voltak.

Ma 35 és fél éves vagyok. 14 évvel ezelőtt már ez az állapot volt rajtam, keményen küzdöttem azért, hogy kielégítsem a vágyaimat. ott voltam 2009-ben egy nagyon kemény munkahelyen, amiről azok, akik voltak katonák azt mondták, hogy keményebb ez, mint a katonaság volt.

Éjszakai műszakba osztottak be 2 másik barátommal. Együtt szoktunk füvezgetni. Ám azon az éjszakán nem volt füvünk. Kellemetlen éjszaka volt. az elején. Úgy tűnt, hogy sosem lessz vége. Mintha órák teltek volna el a fatelepen, de nem haladtunk a munkával és az óra is azt mutatta, hogy nem teltek el órák, még 7 óra hátra van a 8-ból.

nagy elkeseredésemben nyomtam a monoton fahasábok pakolását a raklapra. Aztán elkezdtem elmélkedni Istenen. Mi végre vagyok én itt, miért kell ilyen rohadt kemény melóval megkeresnem a szükséges pénzt, amik a vágyam kielégítésére sem elegendő. Aztán elmélkedtem azon, vajon isten létezik-e és elhatározásra jutottam. Kell léteznie valamiféle kreatív erőnek, ami mindent irányít, mindent átsző és mindenben megnyilvánulásra akar jutni még az emberi testben is. Elképzeltem, ahogy isten, mint egy teremtő, serkentő erő átjárja a szövetjeimet és helyettem dolgozik. Én csak egy utas vagyok a saját testemben, semmi több, hagyom, hogy Isten dolgozzon a testemmel tovább, ha ez az akarata. (Ismét megjegyzem, teljesen józan voltam, nem volt füvünk)

Az idő pedig beindult. Az éjszaka, mintha felgyorsult volna és az amúgy kemény fizikai munka mintha pihentető lett volna. Aztán eljött a reggel. Első alkalom volt a pokol földi bugyrában, a faipar és parkettagyártás kemény világában, hogy kellemesnek éreztem a munkát és az éjszaka is ezután hamar véget ért. Emlékszem, ez júniusban történt és a hajnali égbolt aranyló-narancsos felhőkkel tarkított volt. Szinte látni véltem a csarnok kapuján keresztül, amint Isten színesre festi a fekete égboltot.

Műszakváltáskor érkezett meg a művezető. Mindig szemrevételezte a munkámat, mert viszonylag új munkatárs voltam és mindig piszkált valamivel. odajött, megnézte, mit alkottam az éjszaka és elégedetten egy bólintással nyugtázta, hogy ez szép munka volt.

Első ízben tapasztaltam meg, hogy Isten hogyan működik az ember életében. attól a naptól kezdve már hittem abban, hogy Isten van, erőt ad és segít, ha bele kezdek valamibe.

Mindenbe segített, amibe belekezdtem. Még az önpusztításomat is segítette, ha kábító szerezni akartam. Segített a párválasztásban, családalapításban és munkahelyi interjúkon.

Végül pedig önpusztításom nagyon elvitt a mélységekbe. Az önzőség mélységeibe kerültem és a függők gödrének legalján voltam. Ott már nem volt bennem annyi hit, hogy kimászhassak a depresszió mocsárúból. Ez 3-4 éve történt.

Tehetetlenségemben a halál gondolatával barátkoztam és tervet kezdtem szőni, hogy hogyan vethetnék véget életemnek. Aztán úgy alakult, hogy megismerhettem a jézusról szóló tanításokat, de magát Jézust nem ismertem.

tehát, amint ott voltam a halálra készülve eszembe jutott, hogy hallottam már Jézusról, de sosem kiáltottam hozzá segítségért. Ekkorra már megjártam egy drogrehabot, pszichiátriát, pszichológust és gyógyszereket is próbáltam. Tönkre ment az életem, mert hajszoltam a boldogságot, de csak a boldogtalanság depresszió börtönébe juttattam el magamat, ahonnan nincs kiút, csak a halál.

Így gondolkodtam magamban:

"Ej, elrontottam az egész életemet és lehetetlen a problémám megoldása. Mert magamtól nem tudom letenni a kábítószereket és ha le is tenném sem bírom ki az elvonási tüneteket. Hát kiáltok inkább segítségért Jézushoz és gyógyulásért, csodáért esedezem. Nem baj, ha nem hiszi el senki sem, és nem látja senki sem, de ha lehet, akkor tegyen velem csodát és én elmondom mindenkinek, mekkora csodát tett velem, ha megteszi."

Letérdeltem és minden bűnömet megbánva imádkoztam, könyörögtem. És csoda történt. Mert elvonási tüneteim megszűntek. És én hirdettem azt, hogy milyen jót tett velem Jézus, akihez imádkoztam.

Abban a pillanatban olyan erőt, szeretetet és megbocsátást éreztem, mint még soha azelőtt. Tudtam, mit kell tenni és tudtam mit nem kell megtenni. És erőt kaptam mindezek kivitelezésére. Kutattam ezután mindenhol megmentőm, megváltóm után. mert hiszen, ha az embert kihúzzák a sz@rból, akkor keresi nyilván a jótevőjét. Én így tettem.

Még ezután is vissza estem, de már nem voltam úgymond egyedül. Ez pedig 2020 nyári napfordulóján történt, hogy könyörögtem az Úrhoz.

Én arra jöttem rá, hogy ha csak merengek Istenen, az is erőt tud adni. De hit is szükségeltetik hozzá, hogy egyáltalán telhessen valamit. Jelenleg elmondhatom magamról, hogy fél éve nem kellett kábítószert használnom. Az életem tönkrement, a házasságom oda , de élek. Az is megadatott, hogy a volt nejemmel baráti legyen a kapcsolatom és a gyermekeim szeressenek. Hálás vagyok az Úrnak mindezért. Hirdetem a jót, amit velem tett és Jézus néven hirdetem az Urat, az Istent, mert velem Ő tett csodát. Aki meghallgatott, segített és végül rendezte az életemet egész jó tanácsokat adott.

A Bibliában van rengeteg bölcsesség. Nem egy ember okossága, hanem számtalan ember tapasztalata ihlette a biblia bölcsességét, mely Krisztusban vált nyilvánvalóvá, mint Isten.

Életet kaptam és eltékozoltam. Élek, pedig halott voltam. Volt defibriollátor a mellkasomon. Elvéreztem az utcán. Megjártam a poklot itt a földi életemben. Bűnös ember voltam. Nem öltem embert, de közel álltam hozzá, hogy megtegyem.

3 éve újra életet kaptam. Úgy szoktam fogalmazni, hogy bónusz időmet töltöm a földön és ezt Jézusnak köszönhetem.

van becsületes munkám, amit élvezek. vannak barátaim, munkatársaim, akiket szeretek. Vannak gyermekeim, akik külföldi iskolába járhatnak és 10 és 7 éves koruk ellenére folyékonyan beszélnek németül és angolul. Ők boldogok, az anyjuk boldog. Szüleim is élnek, és lehetőségem van napi kapcsolatban lenni a hozzátartozókkal. Gyarapodik a bankszámlám, igaz, a pénzt már nem úgy látom, mint régen. nem olyan fontos, mint régen volt. Van kocsim, tető a fejem felett, meleg víz és megtaláltam az életcélomat, életem értelmét. Ezért vagyok hálás. Hálás vagyok az apró csodákért. Hálás vagyok, hogy Isten annyi lehetőséget nyitott meg számomra, melyből választani is nehéz lenne. A menyország földi kapujában állok.

és ezért nem magamat, nem márt, hanem Istent tudom csak dicsérni.

Azért írtam le ilyen hosszan, mert a rövid verzió nem lenne igaz. Sok féle képpen le lehetne írni Isten erejét, mibenlétét és meg is teszem, szinte hetente, naponta. Más példáját pedig nem hozhatom, csak a sajátomat, mivel erről tudom, hogy igaz. Vegyétek ki belőle, ami nektek hasznos. Váljék egészségetekre, legyetek tőle egészek!

Krisztus mutatta meg nekünk, hogy ban Isten. A zsidóknak Mózes, aki tanusitja.

Krisztus a feltámadasával bebizonyitotta van élet a halál után, és s tudomány brbizonyitotta azt is hogy a halál után bizonyos ideig még megmarad az éntudat.

Mi kell több? Majd minden népnek van egy verziója Istenre, véletlenül?

Az ima ami szívből jön egy sokkal biztonságosabb út a céljaid elérésére, mint hinnénk.

Tégy tiszta szívvel próbát / ne motivaljon írigyseg, kapzsiság, kevélydég stb./ és kérésed teljesül.

A spirituális hit és az egyházi-vallási hit pont valamennyire ellentétben áll egymással. A spiritualitás és a buddhizmus nyitottabb, bizonyos egyházi dogmákat elutasít, például a melegséget is megírt életútnak tulajdonítja, illetve foglalkozik energiákkal-szellemekkel-démonokkal.

Az imádkozás a hozzáállásunktól függ. Nem elég az, hogy imádkozzunk Istenhez és ő csodát tesz. Igazából első körben a mi dolgunk segíteni magunkon. De ha már csak energiával vagy pozitív gondolkodással próbálsz tenni, az is beindíthatja a csodát. Egyben a spiritua

Egyébként vallási hívőnek sem kell feltétlenül elzárkózni és lehet közös pontokat találni. Párom erősen katolikus volt, ettől eleinte megijedtem, végül ő nyitott az én spiritualitásomra, és kizárta az egyházi dogmákat az életünkből. Önmagában az istenhit mind a kettőben ugyanaz. :-) Még az angyalokban is ugyanúgy lehet hinni, az energiafejlesztés sincs kizárva. :-) Az már kicsit sok páromnak, hogy én médium vagyok. De együtt tudunk élni így.

Szerintem még az Istent az akkori őskorban eszelték ki az emberek a fejükben, hogy higyjenek az emberek egy kitalációban és azzal félemlítették meg az akkori embereket. Akkoriban valszeg nem tudtak mit kitalálni, hogy a vad emberek ellen mivel lehetne védekezni. És csak így tudták az akkori vad embereket megfélemlíteni.

Akkor még voltak benszülöttek, vikingek, mindenféle dolgokat kitalálhattak még akkoriban az őskorban.

Még boszorkányokat is kitaláltak.

Valószínű az Istent is az akkori emberek találták ki, hogy védekezzenek akkoriban az emberek ellen.

Ha elszeretnél érni valamit, de Isten nem létezik, akkor nem imádkoznod kell, hanem benned legyen meg az akarat.

Minden ember, akinek van valamije, az azért van, mert bennük volt, hogy elakarják érni a céljaikat.

Bennük volt az akarat, hogy ők ezt szeretnék és elakarják érni és tettek azért, hogy elérjék, amit akartak.

Jobban mondva így tehát, nem is létezik Isten, hanem minden ember magának az istene a cél akarataival és okos gondolkodásaival és cselekedeteivel és hogy bennük van, hogy elakarják érni a céljaikat az emberek és mindent megtesznek érte, azért hogy ez így is legyen.