Mi a különbség a szerelmi kötés a szerelmi bevonzás és más szerelmi mágiák között?

A mágia önmagában nem fehér és nem fekete. Minden az illető szándékaitól függ. Ha mások érzéseit vagy akaratát öncélúan befolyásolod, az már fekete mágia. De szerintem egy kicsit más a helyzet akkor, ha olyan dolgon akarsz változatni, amiből nincs más kiút. Említettétek például a szomszéd elzavarását. Ha a szomszéd egy kiállhatatlan szemét mocskos dög (már elnézést), aki egyfolytában cseszeget, akkor végső esetben én inkább elűzném őt valami varázslattal, semmint hogy tönkremenjenek az idegeim, fekete mágia ide vagy oda. De tényleg csak a legvégső esetben, és csak akkor, ha semmi más nem segít. Ugyanez érvényes a többi hasonló szituációra. Még egy példa: ugye vannak olyan varázslatok, amelyekkel meg tudsz védeni valakit az ellenségétől vagy valami szerencsétlenségtől. Na most ha ez befolyásolásnak minősül, akkor cseszek rá, mert-ahogyan mondtam- inkább egy kis „tiltott" dolog, semmint hogy engem tegyenek tönkre a végén, vagy valamelyik rokonomat. De tényleg csak végszükség esetén. Különben is, ha valaki nem tud békén hagyni, akkor vállalja a következményeket. Na most a szerelmi mágiáról. Vannak olyan varázslatok, amelyekben nem nevezel meg semmilyen konkrét személyt, hanem ilyesmit mondasz: „Találjon rám a szerelem", vagy valami hasonló. Igaz, hogy teljesen öncélúan teszed, viszont nem egy bizonyos emberre irányul a dolog, szóval ez inkább bevonzás, mint megkötés, és nem hiszem, hogy ártalmas, persze azért már úgyszólván feszegeti a határokat. A másik eset viszont ez: „Xy jöjjön el hozzám", „Xy legyen szerelmes belém" és hasonló szövegek, ahol mindig egy konkrét személyt jelölsz meg, és egyértelműen fekete mágiáról van szó, akkor is, ha egyesek nem tekintik annak. Persze lehet, hogy másoknak eltérő a véleményük. A mágiában nincsenek olyan dogmák, mint pl. a kereszténységben, legalábbis nem tudok róla.

„Mindegyik ördögi eredetű." Ez az egész ördögös-poklos-elkárhozásos duma csak keresztény népbutítás. A mágia már évezredekkel a kereszténység előtt létezett. A te logikád szerint az ősemberek is ördögi praktikákat követtek (igen, képzeld, már ők is foglalkoztak mágiával).

13, a keresztény szertartások is mágiának számítanak, mint ahogy az ószövetségben leírt áldozati előírások is mind mágiának minősülnek, a csodatételekről nem is beszélve. Annyi a különbség, hogy a saját rituáléikat nem nevezik mágiának, mert a saját istenüket dicsőítik vele, hívják segítségül általa, vagy végzik el a vallásba való beavatás különböző fokozatait(keresztelés, elsőáldozás, bérmálás, stb). Maga a szentmise is egy mágikus rituálé, mert kenyeret, és bort lényegít át a pap Krisztus testévé, és vérévé, és ezt veszi magához, majd ennek áldását terjeszti ki a hívekre. Csak azért nem nevezik ezt mágiának, mert ez a keresztény istentől származik. Bárhonnan máshonnan származna, még ha ugyanezen az elven működő rituálé is lenne, már mágiának neveznék.

#13 még az ősemberben sem hiszek, sem az ősrobbanásban. egyedül azt hiszem, hogy Ádám, Éva > Biblia

Káin és Ábel vér(juh), és gabonaáldozatot mutatott be az istennek. Minden áldozati szertartás, függetlenül attól, hogy az istennek, az ördögnek, vagy egy halott szellemének mutatják be, mágikus szertartás, mert az adott "szellem" kegyét igyekszenek elnyerni vele.

Igen ám, de nem mindegy, kinek szolgálsz. Az ördög démonainak, vagy az Isten angyalainak. Bár minden térd meg fog hajolni Jézus Krisztusnak. 😇

Az tényleg nem mindegy, kinek "szolgálsz". De a módszer ettől még ugyanaz. Ezért furcsa, ha a mágiát összességében a gonosz művének tekintik, holott a templomban a pap is mágikus szertartást végez, ahogy a biblia összes szent, és isten által ihletett embere is azt végzett. Az, hogy kit szolgáltak ezzel, az tett különbséget, nem az, hogy miként szolgálták.