Miért mondják, hogy van szabad akarat, ha az élet tönkretesz minden szándékot ?

"És olyanokkal kell tovább élniük, akikekkel egy szenvedés."

nem kell

"Viszont olyanok, akik nem is szeretik egymást, élhetnek évtizedekig, akár jómódban, sorozatban egymást csalva."

ők így döntöttek. de dönthettek volna másképp is

Szabad akaratod van így azt csinálhatsz amit akarsz, de azt ne felejtsd el, hogy mindenki másnak is.

Így hiába akarsz valamit ha más mást akar és amaz megint mást.

Így a többiek akarása és cselekedetei valahogy kiütik a tieddet.

Miután neked már nincs célod észre se veszed azokat a tényezőket amik közbe jönnének. Amint újra vágyni fogsz valamire az akadályok hip hop vissza jönnek majd.

Személy szerint én jelenleg arra az életre fejlesztem magam és a jövőmet, hogy ezeket a problémákat egy legyintéssel eltöröljem. Ehhez pedig minimum milliomosnak kell lenni. Mondhatni a szabad akarat akkor lesz tényleg szabad, ha van pénzed. És ez az amiért ilyen szomorú ez a világ :(

Ha két ember egymásra talál, de szét mennek, akkor azért kizárólag ők a felelősek, az ő hibájuk, vagy csak az egyiké, mivel nem kerekedtek felül az eléjük gördített akadályokon. Ez ilyen egyszerű. Persze lehet okolni ezt meg azt, család munka stb., de ez mind-mind csak kifogás. Ha két ember igazán akarja egymást, akkor igenis bármit megtesznek ami ahhoz szükséges, hogy együtt maradjanak. Ha bármelyik, neadj isten csak az egyik vagy mindkét fél elhanyagolja a dolgot és nem képes kompromisszumosan alkalmazkodni, illetve nem törekszik arra, hogy a külső akadályozó tényezők megszűnjenek, akkor igazából az a fél valahol mélyen legbelül nem is akarja igazán azt a kapcsolatot.

Szóval ja, szabad akarat létezik, ellenben egy világ is létezik, amiben események sorozata történik folyamatosan, amik beleszólnak a mindennapjainkban, legyenek véletlenszerű, vagy tervezett események. Amíg te ebben a világban élsz, addig igenis el kell fogadnod, hogy ez így működik és problémázás helyett igenis arra kell törekedned, hogy a szabad akaratodat érvényesíthesd dacára az eseményeknek, melyek beleszólhatnak, átírhatják a te akaratod. Ez nem csak úgy megy, hogy gondolok egyet és bumm, tenni kell érte, nem pedig picsogni (nem sértésből).

Itt a megfelelés kényszere lehet sok esetben a ludas és a mai tirz elvárások, mind a munkában, mind a párkapcsolatban, ha szeretsz valakit, a maximumot szeretnéd adni és sokszor sajnos kapni is, fontos a kapcsolat szémodra, ugyanakkor a munkában is erőn felül kell ma már sajnos teljesíteni és minden területem ezer százalékot nyújtani lehetetlen hosszabb távon, így vagy a munka, vagy a kapcsolat sínyli meg.

Akik csak megszokásbol vannak egymás mellett, azoknak semmivel sem jobb, az hogy leélik valahogy egymás mellett az éveket, az még nem ok az "irígységre", valószínűleg unják az egészet. Azért vannak meg "jobban" mert nincs bennük a frusztráló megfelelési kényszer még pluszban, ami egy idő után fárasztó és konfliktusokat okoz. Vagy esetleg nyitott kapcsolatban éldegélnek, elvannak egymás mellett, mint két bútor. Ezolyan jó??

Egyik sem kötelező, el lehet válni, lehet új társat keresni, új életet kezdeni bármikor. Nincs előre eldöntve, bátorság kérdése az egész.

#6 Igen, a sors... Meg isten hozott! Nem, nem isten, hanem a lábam és/vagy az autóm/busz és magam jöttem, nem pedig mert a nagy szakállas így tervezte.

Mi irányítunk, nem valami megfoghatatlan felsőbb hatalom, ellenben külső befolyásoló tényezők vannak, amikhez max csak alkalmazkodni tudsz, mert képtelenség tenni ellenük. Ilyen lehet pl. hogyha baleset ér és deréktól lefele lebénulsz. Durva példa, de jól szemlélteti a gondolatmenetemet.