A buddhistáknak, hogy van ilyen hihetetlen fájdalomtűrésük?
Mondják, hogy leöntötték őket benzinnel meditáció közben, felgyújtották őket, meg se mozdultak. Simán, hagyták, hogy élve elégjenek.
Ki tudják kapcsolni? Vagy az élve elégés nekik már kis fájdalom?
Nem iktatták ki ember, pont arról beszél a mester, hanem épp ellenkezőleg.
Elfogadták a létezését, nem próbálnak megszabadulni, ha meg akarsz tőle szabadulni az okozza a szenvedést, valójában nem a fájdalom okozza a szenvedést.
Ez olyan mint amikor bent van egy idegesítő ember a szobádban, és ez szenvedést okoz neked, mert idegesít téged.
De ha már nem zavar téged hogy ott van, mert elfogadod őt, akkor olyan mintha ott se lenne.
#13
Ugyanarról van szó csak más megközelítésből. Pl ha feszengsz azon hogy fáj a fejed akkor jobban fáj, ha nem foglalkozol vele nem is fáj mindig. Ők ezt a rövidke állapotot tanulták meg fenntartani hosszabb távon.
"De ha már nem zavar téged hogy ott van, mert elfogadod őt, akkor olyan mintha ott se lenne"
Így van. Valójában senki sem téged képes felidegesíteni önmagadon kívül.
Ezeknek az is mindegy lenne, ha megsütnék őket élve, vagy megfagyasztanák őket élve, pont ugyanúgy leszarnák.
De mintha egy olyan tant olvastam volna a smaragdtáblákon.
Minden ami élvez az egyben szenved is, és minden ami szenved egyben élvez is.
Ha jól értem ez azt is jelenti, ha már nem szenvednek, már nem is élveznek, így már nem köti őket ide semmi.
Mert az okozza a szenvedést, hogy mindig élvezni akarunk, ha éppen ez mindegy lenne, akkor ez a megvilágosodás?
Így már biztos meg áll az inkarnáció, mert már nincs vágya itt a léleknek.
"ha feszengsz azon hogy fáj a fejed akkor jobban fáj, ha nem foglalkozol vele nem is fáj mindig. Ők ezt a rövidke állapotot tanulták meg fenntartani hosszabb távon."
Ez az egész a figyelem irányításáról szól. A fájdalom illúziójával való nem azonosulás egyszerűen csak azt jelenti, hogy nem figyelnek arra az érzetre, amit az égés kivált a testükből, ezáltal nem kötik meg magukban, és az átsuhan rajtuk anélkül, hogy azonosulnának vele. Amire nem figyelsz, az nem is létezik. Ahogy egyre jobban a figyelmed urává válsz, egyre jobban felismered, hogy te nem is ember vagy, hanem egy meghatározhatatlan valami, ami ideiglenesen emberként létezik. Ha valóban ember lennél, és nem tudat/lélek, ami az emberi testet csak használja, akkor nem tudnád magadat függetleníteni az emberi létezéssel járó fájdalmaktól, szenvedéstől, gondolatoktól, érzésektől.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!